Üdvözlet minden halandónak!

            Szó sem róla már vagy ezer meg egy éve hogy utoljára a blog.hu oldalán jártam és rittyentettem új sorokat a virtuális papírra. Aztán a minap egy kedves régi ismerősöm, aki anno rendszeres olvasóm volt aranyosan felköszöntött majd leszúrt a lábamról, hogy miért nincs új bejegyzés. Abban maradtunk a hölggyel, hogy a hétvégén legkésőbb elkészül az új irományom. 

            Na, ennyit bevezetőnek és most lássuk miről is írhatnék. Nem mintha nem volna miről mióta nem tettem, de nem biztos, hogy mindent szeretnétek tudni vagy én szeretnék mindent elmondani. 

            Másfél éve van munkahelyem és dolgozom, megyek, mint a töketlen. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem én vagyok az egyetlen emberke az országban ezzel a problémával és mindenki más is dolgozik, de aki ismer, tudja, hogy nem voltam soha a munka hőse. Persze amit kell/kellett azt eddig is becsülettel megcsináltam és a tudásomhoz mérten maximálisan megoldottam. Ez most sincs másként, amit tudok, maximálisan megteszek, bár lehetne több is, de nem szeretnék a munkám rabja lenni, még ha a főnökeim úgy is kívánják néha.

             Mivel is foglalkozom most?! Legyen annyi elég hogy a hajnali kelésen és a késő esti fekvésen túl napi 100-200km levezetésével. Tudom mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb, de a munkám első éve igen csak próbára tett és nem csak engem. A családot, a párkapcsolatomat (ami kicsit emiatt is ment tönkre) valamint engem is. Túl fiatal voltam, amit nem hittem el és kaptam egy nagy felelősségű munkakört. Ennek örülök, mert bár soha nem fogom beismerni (csak most egy picit :P ) megváltoztam és másképp látok most bizonyos dolgokat, mint ennek előtte. Kellett ez az idő és munka ahhoz, hogy megértsek pár apró, de igen fontos dolgot az életben. Nem fogom felsorolni mindent, de talán párat érdemes megemlíteni, ami mások számára is intő példa lehet:

• emberekkel való bánásmód
• talpraesettség (és én most jöttem rá hogy mennyire nem voltam az előtte) 
• odafigyelés (értsd mindenre) 
• illem és illendőség
• kérni és követelni ugyan annak tűnik, de még sem 
• Elfogadnak, nem jelenti, hogy szeretnek is

            És még sorolhatnék meg annyi apró, de állandó jelzőt, amit akár minden ember életéből kiragadhatnánk. De nem kell, hiszen majd ha eljön az ideje mindenki meg fogja őket tanulni a maga kárán vagy a saját bőrén. Aki már túl van rajta az most nagyot "hümment" és bólogat, hogy igen tényleg így van. Reméljük, többen vagyunk már bölcsebbek ilyen vagy hasonló tapasztalatokkal. 

            Ennyit a munkáról úgy is aki "engem olvas" szórakozni szeret és nem a munkával foglalkozni. Számomra a szórakozás általában valamilyen mozgásos tevékenység. Legyen szó sportról vagy táncos zenés kikapcsolódásról. Az utóbbiban van ritkábban részem, mert sem táncolni nem tudok sem olyan helyre nem mentem már jó ideje ahol hangosan lehet zenét hallgatni. Ha csak az autó nem a hangos zene hallgatás színtere. Sport terén van némi lemaradásom a súlyfelesleget látván magamon. A fókazsír nagyon hasznos ilyen hidegben, de télen úszógumit hordani annyira nem divatos. Régóta szórakoztat a labdarúgás hobby szinten, de versenyszerűen, ha a megye III.-at lehet versenynek tekinteni, de már mért ne lehetne. Csak koránt sem a Minden héten háború c. film ugrik be a megyei labdarúgásról senkinek.  Sok időt kihagytam ezzel is, mert most lesz egy éve, hogy ismét focizok és az ősszel vált nagyon részévé az életemnek mikor egyik kollégám csapatába is elkezdtem védeni a kaput az ellenfél bombáitól. Két csapat kétféle pálya kétféle játékstílus és megannyi különböző csapattárs. Igazán jellemformáló tud, lenni mikor közel 30 ember között lavírozol heti egyszer-kétszer állandóan. 
            Az egyik kis pálya más szabályok más felállás és folyamatos hajtás, de igazi egység összetartás és mindig ott van mindenki, aki kell vagy számít. Igaz jobban rá is érünk, vagy én nem tudom, de tényleg olyan az egész, mint egy nagycsalád és csak hálás lehetek, hogy befogadtak maguk közé, de ezt minden csapatra elmondhatnám ahol eddig megfordultam. 
            A nagy pálya más világ a keret is nagyobb a játékosok is más mentalitással bírnak és munka mellett, után még ilyen rossz időben is meg kell jelenni és helyt kell állni. Ritkán van ott mindenki és nehéz úgy a többieknek is, ha egy a csapatban stabil alap embernek számító egyén hiányzik, mert "hülyén hangzik" de ha látod, hogy mozog a másik edzésen még 10 év ismeretség és közös játék után is nyugodtabb, vagy ha látod magad mellett izzadni az edzésen. És igen, amíg a nagy pálya megköveteli úgymond az edzés munkát addig ez a kis pályán nem bevezetett dolog. Bár most szerencsénkre kaptunk egy lehetőséget a csapat szponzorától és van téli "edzőtáborunk" amit Téli Terem Bajnokságnak hívnak és remek felkészítés a holt szezonban arra, hogy lássuk egymást a pályán és ne mereven érkezzünk az első bajnoki meccsre.

            Lévén hogy a magánéletem most olyan kusza hogy nincs is így ezt a témát átugrom, és csak lazán elköszönök, mert erről maximum személyesen és csak 1-2 emberkével fogok beszélni.

Isten óvja a Királynőt

Puszi/Pacsi ;)

Üdvözletem a régi újaknak és annak aki még csak most olvas először.

Jól eltűntem az élet forgatagában, időközben az egyetemi pályafutásom is parkoló vágányra futott, az anyagi helyzetem stagnálni kezdett (ugyan olyan szegény maradtam mint voltam csak most már nem kell felvennem több diákhitelt :D ) a magánéletem is rendben van sőt talán az az egyetlen dolog az életemben ami a legjobb már 2,5 éve. Vannak azonban apróságok amiket sajnálgatok de túlélem hogy most nincs csak jó lenne ha mégis volna. Sok lesz a "ha" a bejegyzésben már előre érzem.

Mert HA még mindig a suliban lennék már ingem-gatyám ráment volna az életre, de lehet már a szakdolgozat következne és az államvizsga miatt aggódnék de ehhez az kellett volna hogy átmenjek harmadjára egy két dologból... (ezt én b@sztam el tudom), de mit lehet tenni elhíztam és korosodtam is a 18-20 évesek között lássuk be 22-24 évesen azért az ember ha nem is sokkal vénebb; ilyenkor ha nem mozogsz már úgy mint régen az nem feltétlen róható fel hibának. Akik meg tudják hogy mért is nézek már ki úgy ahogy és hogy mért nem vagyok már a sport mindennapi forgatagában benne azok meg is értik ezeket a sorokat.

De ez a múlt a diplomát már csak magam miatt szeretném megszerezni nem motivál más csak hogy bebizonyítsam magamnak hogy képes vagyok azt is bezsebelni. Tanítani már rég nem szeretnék ezt megutáltatták velem az egyetemen. Voltak akik motiváltak és voltak akik demotiváltak és elvették a maradék hitem az oktatás szépségét tekintve.

Hála égnek mostani munkám kapcsán azért van esélyem egy kicsit kapcsolódni az oktatás segítéséhez és így valamelyest a nem létező pályámon vagyok. Azonban kérdés hogy meddig jó ez így vagy meddig lehet csinálni ezt?!

Napi 10-15 órát dolgozom és közben ennek 70%-a vezetéssel teli, felelősséggel vagyok a munkámért és a cég minden tulajdonáért amivel a munkámat segítik. Bár minden ember aki valahol dolgozik megküzd ezen apróságokkal mert gondolom nem kezdi el kalapáccsal püfölni a 3 műszakos szalag munkás sem a gyártósort csak mégis érzek némi különbséget a kettő között. Talán kevesen tudják hogy mennyi munkahelyen fordultam már meg akár mint diák akár mint állandó dolgozó, de ezzel a "kihívással" még sehol nem találkoztam. Ha csak a céges autót nézem és azt hogy mennyi hülye van az utakon (köztük én is) akkor meg pláne érthető hogy milyen aggályaim lehetnek. Decemberben én is jártam az árokban az első havazások alkalmával szerencsés végkifejletnek köszönhetően sem én sem az autó nem sérültünk író nagy mázlim volt. De ki mondta volna hogy az élethez nem kell egy jó nagy adag szerencse is. Látván kollégáim mostani autóit akik az elmúlt szezonban törték össze az autót;magukat szerencsére nem; akkor azt kell mondjam egy oltári máker vagyok hozzájuk képest. Okom tehát nincs panaszra a munkámat tekintve lévén hogy nekem legalább van csak a kérdés felmerül hogy mennyi munkával mennyit keresel és megéri-e mikor a fizetésed a diákhiteled törlesztésére megy el.

Persze az is igaz hogy mindenkinek vannak személyes gondjai problémái és attól el kell venni aki panaszkodik, de félreértés ne essék ha panaszkodnék akkor ezt már többször hangoztattam volna én most csak "kibeszélem" magamból talán ezzel is oldva egyfajta belső feszültséget ami bennem van. Így könnyebb elmondani azt amiről lehet amúgy nem is beszélnék senkinek sem. Az élet apró örömei ebben a munkában is megvannak kapcsolatokat szerzek megismertem érdekesebbnél érdekesebb embereket és kicsit belelátok a nagy magyar helyzetben, amit őszintén megvallva SZAR. Abból kéne élnem amit eladok de lassan nem lesz kinek eladni vagy ha van is kinek nincs rá pénze. Szóval jól megszívtam.

Hogy legyen valami jó is az életben újra elkezdtem focizni talán még igazolok is és újra játszok aktívan. Öröm az ürömben de ez is mért jó csak viszi a pízt kell felszerelést frissíteni lévén hogy a régi mez, cipő, kesztyű avittas és hát enyhén szólva is elöregedtek az anyagok az állásban. A divat koránt sem érdekel főleg nem a sport terén mert mindegy milyen milyen cipő van rajtam jobban nem fogok tőle focizni de egy biztos biztonságosabb lesz a játékom magamra nézve ha lesz stopli a stoplis cipőm alján és nem esek/csúszok el egy kirúgásnál.

Ergó megint pénzt "kell" költenem csak nincs miből a DH központnak majd mondom hogy most felszerelésre kell a zseton nem a törlesztésre. Jön a kedvenc laikus kérdésem hogy akkor mi a pö...nek kell fociznom ha nem tudom finaszírozni de akkor kérdem én az ilyen ember minek eszik ha úgy is éhes lesz?

Jól van úgy látom sikerűt írnom egy nagy összefüggéstelen katyvaszt szóval most zárom soraimat. Köszönöm annak aki idáig eljutott és remélem nem vettem el a kedvét az élettől.

Puszi pacsi

Kicsit megcsúsztam a dolgokkal, de nem felejtettem el senkit és semmit. :) Bocsánat az elmaradásért, de pótlás következik.

Legutóbb ott jártam, hogy lesz az első munkanapom a nagy angol hazában. Igen a múlt hét folyamán megtörtént és bele kóstoltam az angol "gyorséttermek" életébe. 4 napig jártam a szomszéd városba tanulni, fogjuk rá sikerült. Nem bonyolult a munka és a társaság is nagyon jó volt csak ne kellett volna annyit utazni. De ez úton is szeretném  megköszönni az ottani Staffnak (Dórinak, Nándinak, Anilnak és a többieknek) hogy segítettek elsajátítani a dolgok csínját-bínját az óta már volt szerencsém kipróbálni itt helyben is a náluk szerzett tudásom. Végleges munkahelyem első hivatalos napja is megvolt tegnap.

Időközben Szerelmem is megérkezett végre hozzám már nagyon hiányzott és nagyon jól esik, hogy újra a közelemben van végre egy hónap után. Már nagyon rossz volt nélkül...♥♥!

Holnap ismét meló és folytatódik a robotolás ma elméletileg az első angol fizetésem is megérkezett, de majd holnap megnézem a bankban:).

Részletezve a melót pár szóban nagyon meleg van, nyüzsög és nagyon fárasztó órákon keresztül a grill fölé görnyedni és mindent tökéletesen, de főleg gyorsan megcsinálni. Ez nem panaszkodás volt nem kiforgatni a szavaimat, mert tudom, hogy Én kerestem és vállaltam a munkát csak életemben nem csináltam még ilyet és a szokatlansága hozza magával a sajátos kis fáradalmait. Furcsa illatok és személyek keveregnek az étteremben. Néha egy-egy erősebb parfüm és a grill csirke illata alkot furcsa vegyes párost. Vagy épp az oda égett szósz a grill lapon, amit még nem tudtál levakarni a nagy sürgésben. Furcsa hogy nem állandó a munka van, mikor ki sem látszol a rendelésekből van, mikor 10-20 esetleg 30 percekig nem kell csinálnod semmit, mert nem tudsz mit kezdeni. Lényeg hogy munkám van és nem feleslegesen jöttem ki. Nem mondom, hogy könnyű, de soha nem szabad feladni és én sem fogom.

/Ma van Nyuszikám Születésnapja tehát innen is "Isten Éltessen Sokáig Nyuszikám ♥♥♥♥" innen is; SZERETLEK/

Kicsit elkeskenyedtem már itt az utóbbi napokban. Rossz érzés úgy lenni egy vad idegen helyen, hogy egy biztos pont sincs az életedből Veled. Mikor szó volt róla hogy idén nyáron irány Anglia még koránt sem tudtuk, hogy Párom nem rögtön velem érkezik, hanem egy hónappal később. Persze ha ezt, akkor tudom 99% hogy nem jöttem volna ki max csak utána mikor végez a gyakorlatával, de az is könnyen meglehet, hogy akkor otthon maradtunk volna. Most pedig sajnos már hogy így esett nem tudok, tenni ellene csak kicsit mérgelődöm magamban és közben szorgosan számolok vissza, hogy már csak párat kell aludnom, hogy itt, legyen végre és egy hónap után újra átölelhessem. Nem rossz azért, hogy kicsit külön is vagyunk, de év közben sem tudunk annyit együtt lenni, mint amennyit szeretnénk. Kavarognak a dolgok az érzések a harag a magány a szerelem vív párharcot egymással ki-ki a maga érdekeit kergetve bennem. Igazán értelme semminek nem volna a szerelmet leszámítva hisz az az egy dolog, ami arra ösztönöz, hogy kibírjam ilyen sokáig Nélküle. Gondolom, most mondjátok magatokban hogy mi az-az egy hónap nem nagy idő. Igen igazatok van nem nagy idő, de egy éven keresztül úgy látni valakit, hogy heti egyszer találkozol Vele. Mert az élet kicsit bonyolultabb, mint szeretnéd, és mikor találkoztok, sem csak egymással foglalkozhattok, aztán van, mikor végkép nem látod 2 hétig, egy hónapig úgy azért már a helyzet komolysága is fokozódik és pont nem akkor szeretnél ilyen szünetet egy kapcsolatban mikor az iskolának is vége és itt a nyár mikor együtt lehetnétek sülve-főve. A plusz a story-ban hogy kedden immáron "1 Éve" már hogy egymás idegen táncolva boldogan élünk egymással♥. De még egy ilyen fontos évfordulót sem tudunk együtt ünnepelni; és itt a harag mi előjön, de azt is tudom, nem Ő tehet róla. Eltelt egy év úgy hogy soha nem fájt, ha nem láttam 1-2 hétig, mert tudtam mi az oka. És most tessék most is tudom mi a baj, de már a meghülyülés határán érzem magam és nem tudom mitől lesz jobb vagy rosszabb. HIÁNYZIK, Nem tudom szebben jobban kifejezni magam. Ez az-az a szó mely most bennem szinte minden percben felrobban. Tudom, hol van, mégis keresem álmaimban, mozdulataimban és mindenben, ami csak RÁ emlékeztet, mert tudom, Igazán Szeretni csak Őt lehet.

Nyuszikám Szeretlek Nagyon Hiányzol...♥♥

Üdvözlet a távolból...

Ismét eltelt egy kevés idő, aminek következtében újra peregtek az események és voltam hidegben-melegben (hőmérséklet és kellemes-kellemetlen eseményekre célozván; a rosszmájú ismerősök végett...:D); de azt kell, mondjam, jó úton járok. Kevés embernek adatik, meg hogy Angliában legyen egy nyarat és élvezze is meg dolgozzon is benne egyszerre. Van, aki csak nyaralni érkezik, van, aki dolgozni, de a kettőt egyszerre ritkán. Szerencsére, amíg nincs munkám (igaz nem a nevezetességeket látogatom) de megnéztem az Atlanti-óceánt, hogy milyen rohadt hideg és mély, na meg persze koszos, mint az összes hazai tó max itt látom az alját meg érzem a sót, esetleg a többi szabad időmben járkálok a városban és ámulok, hogy itt van miből költeni a népnek.

A munkakereső hadművelet tovább lépett egy szintet már az interjúm időpontja is megvan, ami kell a National Insurance Numberhez (e nélkül most már nem nagyon vesznek fel sehova dolgozni...) és a mai nap folyamán nyitottam egy angol bankszámlát, mert ez is kell, hogy ne unatkozzak. Jó program volt hisz otthon már túl vagyok az ilyen jellegű eseményeken és próbáltam már párszor tudom, mivel jár, vagy miről szól az életben. De itt kellemesen csalódtam összesen a várakozással együtt nem voltam fél órát a bankban szerintem, és még ha angolul is, de megvolt az összes papírmunka. Van, bankszámlám lassan megjön a kártya is hozzá a munkahelyem is megvan, tehát okom nincs az aggodalomra. Csak annyi a hibája a dolognak, hogy amíg nincs, meg az interjú nem dolgozhatok és ez a része lassabban megy:( várni kell...! Ez a két hét tehát további várakozással és alkalmi munkakereséssel fog majd telni.

Ha az időjárás is engedi, akkor nagyon hamar neki ugrom, hogy minél előbb ropogós angol fonthoz juthassak...:)

Folytatom...

Első körben egy hatalmas bocsánatkéréssel tartozom azoknak, akiktől nem tudtam elköszönni ez nem azért van, mert nem akartam (még ha egyesek esetleg így is gondolják) hanem mert indulásom előtti napokban a vártnál sokkal jobban felpörögtek az események. TEHÁT sziasztok/viszlát (AKIK KIMARADTAK VOLNA)!

Még alig vagyok kint pár napja szám szerint olyan 6 kb., de nem tartom számon, mert azt sem tudom követni, hogy mikor milyen nap, van nem, hogy mióta hol vagyok :)! Mikor ideértem csütörtökön akkor másnap már a munkakeresésé volt a főszerep és láss csodát viszonylag hamar sikerült is bár azt minden vállalkozó szellemű ismerősnek a figyelmébe ajánlom és előrevetítendő, hogy egy jól megírt önéletrajz halmaz (lehetőleg angol nyelvű Angliában) és nem kevés idő szükségeltetik a pozitív kezdés reményében. Itt házalás van mész kérsz jelentkezési lapot vagy viszel önéletrajzot és utána nincs más hátra mint várni, a telefonhívásokat; - apropó telefon igen szükséges egy angol sim kártya mert hogy ha magyar számodon Téged a kutya nem fog keresni az is biztos; de visszatérve a valóságba a pénteki keresgélés és a szombati nagyon városbejárás (ami szintén álláskereséssel telt) a hétvégén kitöltve a jelentkezési lapokat és megírva az önéletrajzokat hétfőn vissza is lehetett vinni mindet. Meglepő fejlemény volt, hogy mihelyst hazaértem már csörgött a telefon és lás csodát másnapra (azaz mára) kaptam behívást interjúra. A rutinosabb itt élő magyaroktól megtudtam, hogy általában; -jelzem nem minden esetben; ez már a biztos munka jele. 

Kik jobban ismernek, tudják, hogy nem vagyok, egy nagy angol nyelv zseni az tény talán kilóra nem adnak el, de azért még tudnak újat mondani pláne, hogy Nekik ez itt a szleng, és amit otthon mi az iskolákban tanulunk az csak "halandzsa" ehhez képest. Tojnak, az igeidőkre nem számítanak személyszámok és miegyéb. Ha akarják úgy is megértenek, ha nem akkor annak is oka van. Ismét elkanyarodtam egy picit, de ott tartottam, hogy hívtak ma 3 órára interjúra, de nem tudom, még mit fogok mondani vagy mit fognak kérdezni és azt meg pláne, nem hogy milyen Angliában dolgozni. A legtöbb, amit várok; - a fontban kapott fizetésen kívül; hogy megtanuljak annyira angolul, hogy otthon legyen esélyem egy nyelvvizsga megszerzésére.

Folytatás következik...

Nem szokásom dicsekedni bár néha előfordult már az évek során, de csak azért mert a név kötelez; ugye EGO! :)

Nah de hogy miért és hogyan is van ez hogy  "Egy kis foci...!" a cím és miről akarok szólni. Szerencsémre a tavalyi év folyamán a Szombethelyi Városi Kispályás Labdarugóbajnokság egyik csapata, név szerint a Murphy'a Mojo Club befogadott és felkért kapusának. Nem mondanám hogy zökkenőmentes volt a beilleszkedés hisz aki már próbált új helyre egy évek óta összejáró társaságba bekerülni az talán tudja miről is van szó. A lényeg persze hogy sikerült. Egy szűk baráti társaság akik egy évvel ez előtt kitalálták hogy elindulnak a harmad osztályban a bajnokság keretein belül és játszanak hetente egy jót. Első évüket kapus nélkül felváltva védték és játszották végig majd ezzel sikeresen az első tízben végzett a kis csapat. Mivel én a labdarúgást hobbi szinten űztem (kivéve azt az egy szezont amit Gárdony csapatában töltöttem anno...) így meg kellett szoknom a kispályásá játékmorált és nagyon ki kellett tapasztalnom miként is játszanak ezek a srácok. A tavaszi szezont igazából tanuló résznek nevezném, régen is álltam pályán még azért én sem volt az igazi a srácok sem tudták miként védek éles helyzetben és egyáltalán nem találtuk önmagunkat. Persze a meccsek nagy részét még így is megnyertük de nem mondhattam azt hogy a barvúrjaim miatt tartunk ott ahol tartunk. A tavaszi szezon végén még elég kilátástalannak tűnt a csapat jövője a tabellán való végső elhelyezkedés tekintetében. Aztán a nyári szünetet követően ahogy beköszöntött az ősz és folytatódott a bajnokság Fortuna ránk mosolygott és a szerencse csillagunk is ragyogni kezdett. A srácok megtalálták a labdát és egymást a pályán én meg a lehető legjobban estem a labda elé. Ez eredményezte azt hogy jelenleg a a tabella 3-ik helyén tanyázunk és már csak egy meccs van vissza a bajnokság végéig amit majd 18-án játszunk. Ha ott is nyerünk akkor biztos a dobogó és koncentrálhatunk a téli felkészülésre és a majdani sikeres idénykezdésre. Ez még a jövő zenéje és várat magára, meg amúgy is nyugtával a napot. :)

Az mlsz-nek is köszönhetően nagyon jó a bajnokság interneten elérhető statisztikája és kimutatása. Nézik a kapusok teljesítményét, a gól átlagokat az idegenben és az otthon elért eredményeket és még pár apróság is fellelhető itt. Engem mint kapust igazából a minket hálóőröket taglalo táblázaton kívül semmi más nem érint és érdekel. Innen is eredt tehát az ötlet hogy megnézem miként állok a kollégák között. A táblázat abból a szempontból kicsit megtévesztő hogy mindenki rajta van még az is aki egyszer állt kapuban valami apropó folytán (ált mert a kapus sérült volt vagy távol volt más okból kifolyólag) és ilyenkor a név mellett csak 1 max. 2 meccs szerepel és az azon kapott gólok száma.
Némi rendezés után a következő eredményt kaptam:

 Jól látszik hogy a nevem mellett a 10-es szám látható tehát az összes valaha a bajnokság során kapuban állt személy közül a 10 legjobb kapus vagyok de miután átrendeztem a sort és a lejátszott meccsek száma alapján nézzük ami 20 mérkőzés volt akkor úgy hogy nem tudtam ott lenni minden meccsen máris látszik hogy dobgós helyre kerültem és a harmadik legjobb vagyok a kapusok mezőnyében. Ez számomra nagy öröm és büszke vagyok erre a teljesítményre mert magamtól sem vártam el hogy ilyen jól menjen elsőre és a csapat sem piszkált soha a bekapott gólokért. Szerencsém is van ez tény de akiknek mindezt köszönhetem az a
Murphy's Mojo Club
 

Hasonló bejegyzése már volt Atom barátomnak ahol képekkel népszerűsített dolgokat mutatott be blogjában, de most semmi hivatkozás az ő "kiemelkedő" munkásságára, csak amit én találtam a neten böngészve mutatom meg nektek. A képeket itt találtam:) De kiemelnék kettőt, ami nekem azonnal kedvencem lett.

 Szerintem ez akkor igazság a jól megszokott amerikai stílusú szembesítés az egyik oldalról átlátszó üvegen keresztül, hogy...:)CSAK LIKE:P

Ez pedig a Trilógia csúcsa kár, hogy az eredeti mű nem erről szól, bár végig lehet sörözni, de ha csak az alap filmet, vesszük (nem az extrás dvd-t) akkor a 9 óra sörözés, ami a film alatt vár ránk már elegendő lenne egy jó detoxhoz. Pláne ha azt a tényt veszem alapul, hogy régen érettségi környékén Kopasz barátommal egy rekesz két főre nem volt 2 óra...

A következményt és tanulságot vonja le mindenki a saját fogyasztása alapján, további jó szórakozást:D:))

Aki még nem járt NB1-es labdarugó mérkőzésen az amint tudja, tegye, meg nem kell hatalmas összegekben gondolkodni a jegyárak tekintetében és még a focit sem kell hozzá szeretni. De míg egy megyei mérkőzésen csak a „Pista bácsiék” vannak kint a kocsmából addig egy ilyen mérkőzésen már az úgynevezett „ULTRÁK” is jelen vannak. Őket nevezik B középnek is és még sok más szleng jelzőjük van. A közérthetőség kedvéért törzsszurkolók, akik hatalmas zászlókkal és a csapatok indulójával bíztatják a játékosokat és egymást is. És az igazi élményt (ha csak valami hatalmasat nem alkotnak a játékosok a pályán) tőlük fogjuk megkapni. Személy szerint én sem mentem volna soha magyar bajnoki mérkőzésre, mert nem köt le a magyar foci ilyen mélyen, de most, már ha lesz rá lehetőségem menni fogok, mert a játék nem okozott meglepetést, de a hangulat kárpótolt mindenért. Csapattól függetlenül is lehet élvezni egy játékot és a hangulat magával ragad.

Eme bejegyzésnek egyetlen apropója hogy az egyetemi újság névszerint Univerzoom újságírója és sportrovat szerkesztője lettem az idei tanévben, (titulusom hivatalosan még nem végleges) és a Haladás labdarugómérkőzése a második hivatalos cikkem.

(Ím az első)

Ez úton szeretném kérni minden eddigi kedves olvasómat hogy fogadja sok szeretettel a bár nem túl vicces és nem is az eddigi stílusomat tükröző írást. De ígérem, hogy a jövőben sem felejtem el őket és stílust sem fogok váltani, csak kellett egy komolyabb ént elővarázsolni EGO-ból is!!:) Erre a célra szolgál a hivatlos sajtózás is:)

Köszönöm megértéseteket és kitartásotokat

Puszi/Pacsi

Ezt is megértük, anyukám öccse is felzárkózott a 40-esek táborába. Utolérve ezzel sógorát nővérét és még a család nagy részét.

A mi családunkban, ha nem is borítékolható a jókedv négyzetesen hatványozott mértéke egy ilyen összejövetelen, akkor is majdhogynem lehet számítani valami hatalmas durranásra. Ez most sem volt másként, ment a szurkálás a beszólogatás, mindenki mindenkit, ha már lúd legyen kövér. Lévén hogy nem láttam már a családom 1-2 tagját majdnem tavaly szeptember óta így számomra külön öröm volt ez a kis összejövetel. Igyekezett mindenki mindenkivel beszélgetésbe elegyedni és ennek egy hangos hangorkán lett a végeredménye. Az urak a tűz körül a grill húsokkal játszottak, a nők a szokásos cseverészést folytatták én meg az ünnepelt feleségével folytattam egy érdekes beszélgetést némi sör elfogyasztása mellett :-)! Azóta tudom, hogy "Dugj meg szemem" van, ami egy körülbelül 4 perces stand up és plusz fél perc activity után derült ki, hogy mit is jelent. / Olyan nézésem és szemem van, hogy nem lehet neki ellen állni, ágyba vivős a nézésem/ Hát itt is köszönöm a bókot. Persze azért közben mindenki más is csatlakozott ehhez a kedves beszélgetéshez és a végén már nem tudtam, hogy dicsérnek vagy épp oltogatnak.

 De térjünk vissza az ünnepeltre, aki hát kicsit sármosnak mondható az őszes 40-es, akinek haját egy 50-60-as éveiben járó úr is meg irigyelné, de neki jól áll. Igen a család szekálja emiatt, de én bírom, egy különleges karaktert nyújt neki. De hogy az ajándékok is érthetőek legyen, hát kicsit bemutatom ezt a „vén lókötőt” azoknak, akik nem ismerik. Fiatalon (ezt a szurit most már hivatalosan is öreg vagy:P) nőcsábász hírében állt (ez kicsit erős) de a lényeg hogy szeresse a nőket nagyon meg a cicit, tevetalpat és jó ízesen tud róla beszélgetni. Főleg a mi agyunkat húzta öcsikével folyamatosan és innen jött az ötlet. Kapjon tortát, ami van 40 db marcipán cici. Erre apum kontrázott rá nehogy jól érezze magát nagybátyám, de nála legalább lehet ilyet is tenni. Nem lesz sértődés és veszi a poént. Meg lett az eredménye. A képek az ajándékokról a videó meg az egész buliról mesél. Fogadjátok szeretettel és Öcsi Isten Éltessen sokáig innen is!!

Legalább még 5-ször ennyit!

40-esek táborába.

Igen, láss csodát én is szoktam, bár az utóbbi időben, mint ha fénnyel táplálkoznék. Valahogy nem jut idő a csámcsogásra. Eddig sem ettem sokat leszámítva kajakos éveimet ahol a nap végét átlagosan 20 tojás/fő adagban zártuk Öcsémmel. Ma már ez közelében sincs a régi dolgoknak. Néha az 5 tojás is sok és nem bírom megenni. De hogy miért is az evés a mai téma...??!! Munkából hazaérkezvén kivételesen éhes voltam, bár ma 12 órás volt a munkaidő hivatalból is, és nem csak a saját szándékból 16 órát teljesítő munkanapok vannak.

Mikor leköltöztem Szombathelyre vittem itthonról egy kis tányért, ami gondoltam elegendő lesz a levesek és egyéb gyorsan kotyvasztott ételek elfogyasztásához. A gondolat jó volt a megvalósítással sem voltak gondok...! IME:

Egészen addig, amíg egyszer a "közkonyhában" nem hagytam egy eü szünet erejéig és Orsy alias anyci nem kapott a kezébe egy kézilabdát. Nem kellett volna...! Orsy volt játékos Csabi dettó és neki álltak dobálózni a folyosón a konyhaajtó előtt aztán egy óvatlan dobás és a labda beszabadult a konyhába és rendet rakott az asztalon. Nem vagyok egy haragudós típus és nem is szeretek haragudni senkire, de Orsi feltétlen akart venni  a tányérom helyett egy másikat. Meg is kaptam!:) LÁSD:

A régi kuka lett az újra meg elkezdtem még jobban vigyázni és hát ki is bírta és remélem az egyetem végéig el is fog kísérni!:P Azt mondjuk így nem bírtam megállni, hogy ne annyit tegyek a tányérba amennyi bele fér de ezt még több mozgással kompenzáltam!

Most ott járok, hogy itthon is ebből eszek, ami miatt anyum csődbe akar, menni én meg jól akarok csak lakni!:D

És hogy mi a kölönbség?? Nézzétek meg Ti is!

Most nem Kőszegi-hg! Nem Petike, alias, KICSI és nem gyalog! (erről itt)

Öcsém tegnap meló után rádumált (kemény másfél perc alatt)- akkor gondolhatjátok mennyit kellett győzködni,- hogy menjünk el bringázni a hegyre! Velencei-hg 2 ember 2 bicikli és 2 óra! Nem volt direkt, de minden kettessel végződött. Volt egy kivétel, ami 3 lett, de ez még odébb van.

A történet úgy indul, hogy menjünk fel az Angelika forráshoz, Nadap és Sukoró fölé nem sokkal. Ez eddig nem is lett volna baj, megyünk egy keveset aszfalton aztán majd be az erdőbe és irány a hegy másik oldala. Igen ám csak azok a hatalmas esők műveltek csúnya világot a hegyen! A vízmosások tarkította finom hegyi utak, melyekből biciklin ülve sem látszottam ki, vagy a nyakig érő sáros pocsolyák, amelyekben már béka kolóniák élnek, izgalmassá varázsolták a történetet. Nem voltunk időhöz kötve mégis hatalmas tempóban közlekedtünk hegynek felfelé is, ami minket is meglepett, hogy hova rohanunk hisz semmi sürgős dolgunk nem volt, a forrás már mióta az eszemet tudom ott van és most sem fog elmászni. De hát mi Baloghok nem tudunk várni, mert nekünk menni kell...! Mentünk is hát fel- fel- fel és azt hittem soha nem lesz vége az emelkedőnek, de egyszer csak elfogyott és utána már csak lefelé van út. (Személy szerint furcsa figura vagyok a sportokkal és különböző ízlések és stílusok keverésével!) A hegyi kerékpározás amatőr szintű szerelmese vagyok amatőr felszerelésselà ez később meg is látszott a bringán :P !

Felértünk a forráshoz és itt volt az első pihenő meg az első nagyobb sáros rész is. A forrás és környéke nem változott csak több helyről folyik már a víz a környéken, új patakok keletkeztek. Aztán jött a nagy kérdés hogyan tovább! A forrás itt, ide akartunk jönni, de nem ilyen gyorsan! Zolcsi ismeri az erdőt, de annyira nem, mint én, én meg nem annyira, mint az erdészek...! Mivel a t..köm tele volt már a hegymenettel javasoltam, hogy menjük tovább a patak meder mellett és akkor lejutunk a faluba (elméletileg Sukoró valamelyik részén kéne/kellett volna kilyukadni) és még ott lesz a Barlang-kút (forrás kettő)is ahol talán már inni is tudunk. Lévén, ennyi eső után mindegyik forrás folyik, mint a csap így reménykedtem már az Angelikában is, de nem kellett volna, mert vagy a vadak vagy a vandálok, de tönkre vágták koszos a víz és habzik, ergo nem mertem megkóstolni!

Mivel öcsike sem akart már hegyet mászni (legalábbis ekkor már nem) így rábólintott arra, hogy menjünk tovább a patak mellett. Mikor én utoljára jártam arra 1-2 éve akkor még a patak olyan volt, hogy HOPP és már a másik oldalán voltam. Na, most egy HOOOOOOOOOOOOOOOOOOOP sem juttatott volna át a másik felére...! 2-3 m mély medret mosott magának és 3-4 m szélesre sikeredett. Szép volt látni, de egyben hihetetlen is. Jó volt, hogy hallottam a patak csobogását és láttam a "vízesések" csillanását. Leértünk a Barlang-kúti elágazáshoz ahol szomorúan láttuk, hogy mekkora pusztítást végzett a víz az erdőben. Itt 3 patak fut össze és alkot egy gyönyörű vízesést, amit a Velencei-hgben nem sokat láthatunk sajnos és ez idáig ez sem volt itt, de az eső megtette a hatását. Ezt a jelenséget Öcsém láthatóan élvezte is :P.

És még rosszabb lett a helyzet mikor megláttam, hogy inni itt sem fogok a forrásból. Ez a vízlelőhely sokkal jobb állapotban van mint az előbb említett, itt egy műanyag csövön keresztül érkezik a víz egy "barlangba" (innen a név is) ami egy kb. 1m mély kis szikla üreg ahonnan folyik tovább a víz a völgyben. Na, a lényeg hogy a cső bele ért az 1m-es vízbe és az állott vízből nem mertem kortyolni, talán jobb is (de lehet, van olyan olvasó, aki díjazta volna, ha mégis megteszem:P). Innen viszont nem volt több lehetőség hova menni, a meder mellett le a hegyről aztán majd kibukkanunk valahol az erdőből, mert a víz nem hagyott más lehetőséget. Mentünk is hát tovább és neki álltunk Indiana Jonest játszani a völgyben ahol lendület-fék- lendület-kanyar üzemmódban közlekedtem, mint valami eszelős.

De ilyen és ehhez hasonló akadályok nehezítették az utunkat a továbbiakban:P! A képen is látszik nem volt egyszerű felmászni a fára kerékpárral és nem is volt annyira vicces, mint amennyire látszik. Ráadásul az előző képen lévő vízesés felett kicsit feljebb egy "deszka" vezetett át a patak felett, amin én jól pofára is estem:S:(((!

Szegény bringám látta kárát"csak" a történetnek. Tudom jó lett volna nevetni rajtam, ha nekem is sikerül, de hát egyszer van csak gyereknap majd máskor! Lényeg a lényeg, haladtunk tovább az árral meg a lendület sem hagyott alább és még sárosabbak lettünk, mint voltunk.

Annyira belemerültünk a száguldásba a patakparton, hogy már magam sem tudtam hol tartunk, és merre megyünk. A vége az lett, hogy a patak eltüntette a turista utat és a vadcsapásokon tolva a meredek domboldalban folytattuk az utat.  Aztán megláttunk egy szántót és valahogy oda kellett jutni, mert a szántók mellett van mezőgazdasági út, ami járható elméletileg! A gyalogos részen a szúnyogok jól laktak innen is kedves egészségükre és további jó lakmározást másokból :). Kiértünk a szántó mellé fülig ért a gaz, gondolom én a kullancsokból is volt bőven (azóta sem néztük meg hogy van-e bennünk..) de hát valamiben meg kell halni egyszer. A földútról azt sem tudtuk hol van elsőre, aztán közelebb értünk és ismerős épületet véltünk felfedezni a távolban. Pákozd határában voltunk már a lovarda mellett ez közúton is egy erős 8km távolság tőlünk, nah mi az erdő felé mentünk tehát már akkor közel 10km volt a hátunk mögött. Nem baj, gondoltam már közúton vagyunk épségben sikerült ezt is elérni és mehetünk haza. Hiú ábránd volt részemről úgy gondolom Öcsém elhatározta, hogy Ő akkor is iszik forrásvizet, ha törik, ha szakad. Tudjuk, hol vannak a források a környéken és a hegyen (nem is kevés található) tehát hazafelé útba is esett egy (kisebb kitérő megtételével). A műúton már azt beszélgettük, hogy milyen fürdés kell majd a gépeknek és nekünk is egyaránt. Nah ahogy befordultunk a forrás felé vezető mellékútra örömmel láttam, hogy az út közepén folyik le a víz a hegyről. Több se kellett bele a közepében (egy kajakosnak úgy sem árt a víz) és abban tekertem árral szemben. Persze itt vettem észre mikor arcomba vágott a víz, hogy az első sárvédőmet elhagytam valahol a hegyen...! Már sikerült a fékek után újabb károkat szerezni a gépre, nem is beszélve azok pótlásának anyagi vonzatáról jelen helyzetemben:P.

 De nem hagytam, hogy kedvem szegje ez a kis bibi. Tovább a vízben haladva fülig érő vigyorral mentem, mint a meszes egér, miközben a járókelők és Öcsém is szó nélkül állította "NEM NORMÁLIS". Igazuk van/volt tényleg kevés hülye megy a vízben nyakig csak mert olyan kedve támad. A lényeg elértük a harmadik forrást is a hegyen a Szűcs-kutat. Ez tényleg egy kút gyűrűkkel kirakott "víztározó" amiből egy kifolyócsövön keresztül jut a forrás víz a felszínre ahol egy ártézi-kúthoz hasonlóan kialakított helyre folyik a friss hideg és nagyon üdítő forrás víz. Az 5cm  vastag cső teljes átmérőjében ömlik a víz és jól esik belőle végre inni is. Ezért mentünk egész idáig hogy valahol iszunk jó forrásvizet. Itt sikerült mikor már nem vagyunk a házunktól 6 km-re sem. Banális, hogy képesek voltunk ezért letérni az országútról, hogy még 4km-ert menjünk a friss hideg vízért. De megtettük.

Ez után nem volt már más hazajöttünk és a gépek elmosása után megmostuk magunkat is, majd üdvözítőn láttuk egymás hátán a hatalmas szúnyogcsípések nyomait. De én azt mondom megérte és nagyon jól esett. Ma este futni megyünk a Bence-hegyre, kíváncsian várom annak mi lesz a vége.

Megpróbáltam, de nem sikerült! Sajnálom több volt az önbizalmam, de nem nagyképűen, mert tudtam, hogy 6 év az 6 év, ami nagyon sok. Aki még nem jött volna, rá a kajak versenyről van szó, ami épp egy órával ezelőtt ért véget számomra. Sajnos 2 hét edzés nem művel csodát és az 5 év múlt is megfakul 6 év alatt. Rutinból nem lehetett megoldani így csak a szerencsében bízhattam. Az meg elhagyott már elég régen (lásd magánélet is) szóval előre borítékolható volt a banális leégés is.

Most nem tudom, hány ember csalódott bennem, nem szerettem volna csalódást okozni épp elég, hogy tükörbe kell néznem ezek után is. Túlzottan lelkis vagyok és bár megtanultam a leckét nem egyszer, nem kétszer veszíteni tudni kell, de valamiért én tragédiának élem meg, ha valamit nem tudok jól teljesíteni. Hiba ezen rágnom magam, de jobbnak nézett ki papíron a verseny, mint élőben. De ez nem politika ezt nem papíron játsszák asztal mellett ülve.

Köszönöm azt a rengeteg támogatást mind szóban mind fizikálisan, amit kaptam az engem körülvevőktől, nagyon jól esett és hálás vagyok érte. Akinek nem inge ne vegye magára, aki pedig részesnek érzi magát az egy hatalmas pusziért/pacsiért jelentkezzen majd be, ha tart rá igényt!

További szép napot mindenkinek!

Utálom azt, amikor valakivel összeveszem, vagy csak a nézeteink nem egyezzenek és mind a ketten meg akarjuk magyarázni a másiknak a magunk igazát! Persze utólag én is okosabb vagyok, csak akkor már lehet késő...! Belátom, ha hibáztam,- részben jó tulajdonság, de az hogy hibázok az nem pont, de mivel tévedni/hibázni emberi dolog "talán" belefér-, de kérdés, hogy van-e annyira nemes a többi ember velem és másokkal szemben, hogy a világ egyik legnagyobb dicsőségét magával hordozza, amit a megbocsájtás művészetének nevezünk.

Mert veszekedni mindenki szokott és tud is! Nem csak az emberek az állatok és szinte minden élőlény veszekszik a maga módján az őt körülvevővel. A szomorú ebben csak tényleg az, hogy mindig azzal veszünk össze igazán, aki fontos számunkra és csak azt tudjuk megbántani is, aki közel áll a szívünkhöz. Legyen szó barátról, barátnőről vagy családtagról mindig benne hagyjuk a legmélyebb sebeket, mert Ők éreznek irántunk is valamit és nem csak egyoldalú. Nem tudom, mi üt, belém olyankor mikor elönti az agyam a szar és letorkolok mindenkit, aki olyat mond, vagy úgy szól hozzám, ami nekem nem tetszik, vagy csak épp teljesen máshogy gondolom az adott dolgot. Nem voltam ilyen, sőt a saját anyám nem szeretette soha ezt a tulajdonságom, - ami úgy néz ki megszűnt:(, - nem lehetett velem veszekedni. Fogtam és ráhagytam az illetőre mindig (anyum ettől készült ki, hogy nem szóltam vissza). Hova lett ez a hatalmas önuralmam? Miért nem így állok már hozzá? Magam sem tudom, és még jobb sem lett tőle a helyzetem. Egy biztos szégyellem magam emiatt, hogy így viselkedem mostanság, és ezúton is szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, ha bármivel is megbántottam az elmúlt időszakban.

Akinek igaza volt attól azért, akinek nem volt igaza attól meg, azért mert megpróbáltam meggyőzni a sajátomról. Semmi közöm hozzá hogy ki mit csinál, az jól esik, ha valaki látja, hogy fejjel megyek a falnak és megpróbál megállítani, (ezt a jó tulajdonságát tartsa meg minden ismerősömnek az Úr) legalább Ők vigyázzanak így rám, mert én magamra úgy sem fogok, tudjuk nagyon jól.

Mivel személyesen nem tudok már mindenkitől bocsánatot kérni, legalábbis így látom, most aztán bízom az égiekben, így fogadjátok el legalább itt tőlem. Ha velem vannak fent akkor élőben is megteszem, ezt megígérem.

Szuli tényleg ne haragudj rám nem akartam egyáltalán ilyen lenni, mint amilyen voltam. Bocsánat

Bekövetkezett, amitől tartottam még a nyár elején, elfáradtam a fizikai erőmmel, ami nem a gyengeségben nyilvánul meg, hanem hogy már nincs miből mozgósítani a testnek. Az elmúlt két hétben folyamatosan mentem valami oknál fogva és töretlen éjszakázásba nyúló esték hajnali vagy korai kelésekkel tarkítva követték egymást a napok. A múlt hét végén a 8-ik Inter-crosse Pannon Kupán szerepeltünk Szombathelyen (egy rövid video a 15-ik perctől itt látható) ami több volt, mint fárasztó. Számomra is emberfeletti teljesítményt nyújtottam magamhoz képest. 2 csapatban is kellett egyszerre kapust játszanom pedig egyben is épp elég lett volna végig csinálni. Sajnos csak a 4-ikek lettünk 1 góllal maradtunk le a dobogóról, de megpróbáltuk és ez a lényeg. Még ezen a héten el is kezdtem dolgozni tavalyi munkahelyemen ahol jelenleg csak állandó délelőttös műszakot tudtam vállalni mivel készülök a hétvégi kajak versenyemre és munka után edzésre járok. Na, ez az, ami a leginkább sok most már 2 hete edzem, és egyre jobban megy, az eredménye a hétvégén kiderül. Aki ismer, tudja, hogy én utálok a világon a legjobban korán kelni Garfield után és ezért elég mókásak is a délelőttös műszakok részemről.

De hogy tovább tetézzem a bajt az étvágyam és a napi kalória bevitelem is a béka popsija alatt van:(és talán ezért is estem majdnem össze ma reggel mikor indultam melóba, de aztán a kezdeti szédülés hányinger elmúlt és megmaradtam. Bár az is közrejátszhatott, hogy tegnap volt meló után egy Gárdony- Szombathely-Velence köröm, ami a maga potom 340km-rével nem is lenne sok, mert max 2,5 óra vezetés, de a fél 5-ös keléssel szerintem és a késő esti érkezésemmel már pont eleget kapott a szervezetem. Mivel ma reggelre fogytam el így a melóban töltött időm, s-hogy is mondjam, pocsékul telt. Most már edzés után pötyögöm e sorokat és tudom, hogy nem csak 10-kor kellett volna ennem (reggelit) meg, hogy az uborkáról, mint olyanról le kell szoknom (pedig imádom) mert még most sem volt kellemes íze hogy már visszafelé indult meg edzés alatt.

De hogy a sok rossz után mondjak nagyon jókat..., szép "kajakos barnára" sültem már a két hét alatt és tovább szeretném folytatni a nyár folyamán az egész kis tortúrát, mert ha más nem is lesz, de szép színem biztos. Megvan a verseny kiírása is vasárnap kell rajthoz állnom, a rajtlistán vannak ismerősök és ismeretlenek, de kétlem, hogy bárki is kihagyott volna 6 évet az aktív sportból, mint én. Így a dolog pikantériája az lesz, hogy 6 évet mennyire tudtam 2 hét alatt pótolni, és hogy az égiek mennyire lesznek velem.

Egy nagyon biztos, hogy ha ott kell is meghalni a pályán, akkor is megteszek mindent, hogy bebizonyítsam magamnak és mindenkinek, aki nem hitt bennem, hogy tudok a dobogó legfelső fokán is állni, csak a többiek hagyjanak nyerni :P!

Aggódni ne tessék senkinek, de szorítani, szurkolni szabad, sőt kötelező (na, jó nem, de jól esne, ha szorítanának értem páran 11-kor és 11:50-kor)

Köszönöm szépen mindenkinek!

Nem tudom, miért ne is kérdezzétek egész nap "itthon" ültem a kollégiumban és vertem a makkost. Most hogy kb. fél órája szakad az eső nem is kicsit, egyből el kellett mennem a pékségbe, hogy vegyek magamnak kaját, és hogy vegyek le pénzt a kártyámról. 5 percig sem tartott oda vissza, de szarrá áztam. Lehet nem csak a farmer-póló verziót kellett volna bevetni, de a hülyeség nagyúr. Apuék már megszokták, hogy Gabika akkor indul, meg valahova mikor szakad az eső vagy ítéletidő van. Nem tudom, mi vonz ebben, hogy nekem ilyenkor elmegy az eszem és megyek, de lehet, hogy a kajakos múltamra lehet vissza vezetni mikor minden mindegy volt, mert tudtam, hogy úgy is vizes leszek. Vagy, felűről ázom meg vagy magamra lapátolom a megfelelő mennyiséget, de soha nem maradtam száraz. És lehet ez az, ami hiányzik tudat alatt és késztet arra, hogy elinduljak a világban!

Az utcára kilépve a friss eső illat a kellemes aszfalt szaggal keveredett és éreztem a hideg esőcseppeket, ahogy az arcomon legurultak. Merem állítani, hogy a világ egyik legjobb érzése mikor beleszimatolsz a friss esőillatú levegőbe és közben tekinteted hunyorogva az égre szegezed és érzed a szabadságot. Bár ezt lehetne fokozni és nem pont egy város közepén egy betondzsungelben kéne ezt élvezni, de máshol meg nem lesz hozzá aszfaltszag. Bár nem csak az eső csal mosolyt az arcomra mostanában valami oknál fogva vidám vagyok, és nem félek semmitől, de most nagyon furcsán néztek rám az emberek.

 Fülig érő vigyorral az ömlő égi áldásban majdnem ugrándozva- részben tócsák kikerülése miatt- megyek 50m-en át sétáltam és csak azt láttam akármerre néztem, hogy mindenki menekül, a kabátját a fejére húzza és siet menedéket keresni. Bizarr volt a villámlások és mennydörgések színjátékát az utcán nézni és evégett én is menekülőre fogtam volna, de ez egyáltalán nem zavart. A szaladó emberek majd fellöktek nagy sietségükben és megvetően bámultak az arcomba, hogy én miért merek mosolyogni ilyen szar időben. De lepergett rólam, mint ahogy az esővíz is. A vacsora beszerzése megtörtént a pékség a helyén volt és még nyitva is találtam, megáztam nem kicsit nagyon, de egy élmény volt. És az ilyen élményekért érdemes élni. Hazafelé nekem is sietősebb lett, mert szatyor minek a vásárláshoz alapon a papír zacsis pékárum védelmének érdekében futósra vettem a dolgokat.

Az eredmény egy kiadós tusolás, elázás egy finom vacsora, megrökönyödött járókelők és egy rövid blog bejegyzés.

Olvassátok szeretettel:)

Rövid bevezetés talán nem árt, hogy most ezt miért is és hogyan gondolom. Ha már fel lettem keltve és Öcsém is megtalált az éjszaka közepén és leültettem, nézzünk meg egy nem túl pasiknak kitalált filmet hát gondoltam, hogy ide is rögzítem a sorokat, ahogy szokás.

Szóval a Sex és New York című (szerintem nem kis sikerű) filmet tudtam Öcsémmel közösen megnézni és közben hatalmasakat derülni rajta. Én már régebben láttam mikor először megjelent egy számomra most is kedves személy közreműködésének segítségével, de most újra megnézni még jobb volt. A mai írásom címe ugye bár a film kulcs szava is. Ismét bizonyítást nyert számomra, hogy minden nő egyforma (és drága hölgyeim félreértés ne essék a pasikkal is így van ez) de ez a film rólatok, -a csodás, csalfa, sexi és még sorolhatnám a jelzőket,- nőkről szól. Sajnos mindkét félnek vannak, árnyoldalai ugye a filmben szerepel megcsalás szakítás faképnél hagyás miegyéb. Ezek a való életben is egymásra épülnek és sorra halmozódnak.

De vegyük csak sorjában, mindenki megtalálta a maga párját partnerét és éltek boldogan. Ahol nem jött össze a gyerek ott "beszerezték" (jó kis japán import:P) ahol előbb lett, meg mint várták ott az esküvővel kompenzáltak, aki a sexre vágyott az is megtalálta, és aki a SZERELMET kereste láss csodát ott volt. Az első gócpont a megcsalás volt, de nézzük meg nagyon alaposan miért következett be (senkit nem szeretnék megbántani) mert a sex nem volt túl rendszeres, és ha volt is- hát azt a jelzőt és mondatot soha nem szeretném meghallani én sem,- ezzel elásta magát a hölgyemény.

Ezt viszont még soha egy nő sem hitte el nekem pedig nem hülyeség és nagyon banálisan egyszerű dologról van szó. Egy férfi csakis addig a Tied, amíg érzi, mert érezteted vele, hogy csak is Őt szereted, és ha kell, meghalsz azért, hogy vele lehess. És nem azért csinálod, amit teszel, hogy ne legyen hiszti és duzzogás, ez nem kényszer csak akkor tedd meg, ha valóban ezt akarod, de akkor adj bele mindent. Ha ezt megteszed, akkor a pasi(d) a tenyerén fog hordozni oda vissza és vurgális szavakkal élve a feneked is kinyalja, mert érzi, hogy biztonságban van és már csak veled akarja ezt is megosztani, hogy Te is azt érezd, amit Ő tőled kap. Sajnos ez tényleg egy olyan kivétel, amikor nem feltétlen az uraknak kell kezdeményezni. Nyilván el kell érni, hogy a lányok ezt megtegyék, értünk nem mondom azt, hogy nem így van.

/EGO/

De mi lett a vége a filmben is meg volt sértődve, hogy tehetett ilyet a drága férje, tény nem volt szép dolog, sőt elítélem a megcsalást (ezt már többen személyesen tapasztalhatták) ám sajnos az ilyen jellegű hozzáállás ide vezet. Ha nem kapja meg attól, akit szeret és megtenne, érte bármit akkor keres mást az igényei kielégítésére.

 Mert ez nem feltétlen kell, hogy érzelmekkel párosuljon (bár az tény hogy akkor a legjobb a sex mikor azzal csinálod, akit a legjobban szeretsz) és érzelmek nélkül csak maszturbációnak nevezném, bár a másik oldalon meg csak az érzelmi rálátás marad, ami alapján ítélünk, hozzáteszem részben jogosan. Én is így reagáltam volna ez fix. Azonban had keljek kicsit férfi embertársam védelmére, -még ha csak egy filmről is van szó, -egy ilyen dolog beismeréséhez kell a legtöbb gerinc a világon, és akiben ez megvan, megérdemel még egy lehetőséget /hála meg is kapta/.

Mi is volt ezután, ja, a tipikus emberi jellemvonás, ha nekem, rossz másnak se legyen jó. Kicsit sarkított így ez a mondatom, de lévén, hogy az esküvő előtt egy nappal nem mondanék semmit a saját dühömből kifolyólag egy vőlegénynek, pláne nem azt, hogy hülye, ha elveszi a barátnőmet az fix. Ugyan miért ne tegye meg hisz szeretik egymást. Soha nem szabad beleszólni ilyen jelleggel mások életébe. Kritikát mondani tanácsot adni és véleményt alkotni persze tessék, de mérlegeljünk (ez vonatkozik rám is, de nagyon). Az a fél mondat indította be a film cselekményét. Itt már a szenvedés és az egymásra találás nem oly fontos, mint az hogy mi miből következett és alakult ki.

Aztán, hogy a kulcsszó a LOVE hát könyörgöm, hazudunk magunknak, egymásnak, ha nem hisszük el hogy SZERELEM nélkül nem megy. Mindenkinek jól esik, ha szeretik, és szeretni meg szeretve lenni ugyan olyan jó érzés.

LOVE, LOVE, LOVE, LOVEEEEEE                                                                 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               /Szuli 16:20 :)/

Kevés alvás egy jó buli furcsa kaland a strandon hajnalban és haza érkezés hajnali 5-kor.

Röviden így írhatnám le az elmúlt kicsivel kevesebb, mint 48 órát, ami a hátam mögött van immáron. Péntek reggel még Szombathely felé robogtam aztán ott is egy éjszakába nyúló történet alakult, ami meccsnézésnek indult az a-clubban. De mért is ne megismerkedtem egy pár leányzóval (anyucim csoporttársai) és furcsa beszélgetések alakultak. Elkezdtünk olyasmit játszani, hogy ki bírja tovább húzni a másik agyát (persze csak a szexuális fűtöttség dominált:P). A lényeg hogy hajnali 2-kor estem be a kollégium ajtaján és már háromnegyed 8-kor önkéntelenül fent voltam és vártam a 11 órát hogy haza induljak. Itthon a dög meleg elvette az életkedvem, de kinek nem, és Öcsike meg druszám előálltak a csodálatos tervel, menjünk "Dindzsásba"/Nádas Dance Club ismertebb nevén NÁDAS/. Nem hezitáltam sokat ugyan mért tettem volna. Félúton közölték velem is az infót, hogy érkeznek még a társasághoz, Öcsike volt osztálytársnője, aki jelenleg Gábor barátnője is lesz, nagyon remélem (jelenleg még képlékeny), és hogy Kriszti hozza még barátnőjét, Hajnit is. Mondom, nagy király vagyunk 3-an 2 nőre abból az egyik már alap foglalt akkor 2:1 marad az arány. Közben Öcsém előrevetítette, hogy hát a Hajni meg...(sztem érti mindenki mire célzott:P), na, de sebaj, gondoltam magamban jó pasi vagyok majd lesz valahogy. Lett is megjöttek a lányok hoztak magukkal még egy srácot a vicc csak annyi hogy Ő is Gábor. /Ezt az apróságot kezdem megszokni már szinte minden 3-ik ismerősöm vagy haver haverja Gábor/. Az esélyeim még tovább romlottak most már nem elég hogy 3 Gábor lett, de két faszi maradt egymásra...:-(. A buli felénél Öcsém faarccal lép elém és közli a váratlan hírt mely szerint a Hajni jó pasinak tart-fülig érő vigyor egy rápillantás a lányra és buli tovább- majd kabbe és pacsi, nevetés Öcsikével. A rafkós és leginkább lusta énem rögtön elő is tört belőlem, ha tetszek neki, akkor majd lép felém én nem tudom, hányadik bika vagyok a karámban és a fejemet sem szeretném betöretni. Tehát ráhagytam mindent és kíváncsian vártam miből mi fog kisülni. A party ellaposodott mi is kicsit elpilledtünk kitaláltuk, hogy csapunk egy éjszakai fürdőzést a strandon, ha már itt van és jó az idő is. Ebből csak annyi valósult meg hogy a lányok belementek kb. térdig a vízbe és mi meg jót nevettünk rajtuk, hogy fúj a szél és fázik a lábuk. De a "kislány" megváltozott közvetlenebb lett (pláne hogy be sem mutattak minket egymásnak Öcsikéék) -ezt a discoban elintéztük majd egy óra együtt partyizás után- és már odabújt hozzám, hogy melegítsem meg. Az elveim elvesztek, ahogy világosodott szembesültem vele hogy padlizsán lila /"vörös"/ haja van (mint tudjuk ez nálam kizáró ok szok lenni) és most bátran kijelenthetem, hogy a testi adottságai bőven kompenzálják ezt a kis "hibát" és nem is zavart. Életvidám filigrán leányzó, akin azt láttam, hogy még engem is képes elviselni és bő 3-4 óra ismeretség után van, valami kis jóleső érzés akkor mikor átölel, és nem szól, semmit csak magához szorít, de úgy, mint eddig még soha senki. Jól esett, jól esett, hogy ezt tette és az is, hogy viszonozhattam, mert szüksége volt rá és nekem is. Ezt akartam tenni, mert ez esett jól és a visszajelzések alapján kölcsönös volt. Lehetett volna több is, de nem volt, nem volt kényszer hogy legyen és nem is kellett, hogy bármi történjen csak valaki a sokból, aki pont akkor és pont ott volt ahol én és ugyan azt szerette volna megkapni az önzetlen szeretettel párosuló ölelést és azt az érzést, hogy valaki magához ölel úgy, mint eddig még soha senki. Nem tudom fogom-e még valaha látni, talán. De most-még ha ezt nem is tudtam neki elmondani ma- köszönöm, hogy megismerhettem és köszönöm, hogy egy ilyen estével ajándékozott meg a tudta nélkül és akarata ellenére. Nem kértem semmit csak kaptam, de amit adott az jól esett, mert éreztem, hogy nem kell érte tennem semmit, mert nem várja el. De mégis megadtam ugyan azt, ami nekem annyira jól esett.

Bár a társaság gyorsan kombinálni kezdett, de mikor látták, hogy a x-edik ölelésre sem történik semmi, még egy szájra puszi sem gyorsan le is tettek a dologról. Ha lenne is ebből valami, akkor az nem most és nem ilyen hirtelen menne végbe. Az ilyen dolgokhoz több idő és energia kell. Kalandnak sem lehet, nevezi a mai estét, de egy mindent elsöprő kis buli happy endes befejezéssel. Ennél több szerintem senkinek nem kell.

Köszönöm a lányoknak, Hajninak és Krisztinek és a fiúknak, Öcsémnek (Zolinak) Gábornak, Gábornak és persze magamnak, hogy nem maradtam itthon a 4 fal között.

Eddig bírtam, 3 nap! :( No azért nem kell megijedni senkinek nem, adom fel, mert nem abból a fából lettem faragva csak ma estére elfogyott minden eddig elraktározott fizikai erőnlét tartalékom. Bár lehet, hogy a délelőttjeimet nem kellett volna a 2. fokú égés összeszedésével és kerítésfestéssel tölteni meg az is használt volna, ha normálisan étkeznék...! De hát akkor az nem én volnék ugye. A tegnapi nap folyamán még a bokám is alám fordult sikeresen, ami külön öröm volt, mert már régen volt a lábam sérült. Most a hátam miatt nem bírok normálisan mozogni, tenni-venni.

Van az a mondás, hogy a nők tönkreteszik az embert.., hát ez lehet, igaz nem tudom még (hála az égnek le is kopogom) engem nő soha nem tett tönkre (persze most csak a fizikai részekre összpontosítva :P). Tönkre teszem én magam nélkülük is akarva akaratlanul, de valahogy folyton ártok a tepsi épségemnek. Visszakunkorodva a bekezdéshez és a címhez a mai edzés végén mondtam azt, hogy igen ezt végig csináltam úgy, ahogy szerettem volna és elvárható ez tőlem 6 év kihagyás után fél szívvel, de több százszor nagyobb akaraterővel és lelkesedéssel. Bár a fizikai határok keretet szabtak a munkámnak, mert az utolsó 4db 200m-es hajtást már nem tudtam abszolválni, mert begörcsöltem és az a vízen egy elég meredek történet. Itt nem tudom magam hanyatt vágni, mint a fonnyadt focisták, hogy vki majd lenyújt menet közben. Pláne hogy a karom ált be (köszönhető volt a szélnek és sok év kihagyásnak), és itt hiába jártam kondiba Petikével és nyomtam ki a 70kg-ot 3x15-ször nem jelent semmit. :( Teljesen más a mozgás a felhasznált izommunka. De az az életérzés, amit nyújt, na, az a nem mind1. Ma megkaptam az e-mailt a nevezéssel kapcsolatban ez újabb plusz löket, hogy ne adjam fel és csináljam tovább. Habár elkeserített, hogy a versenykiírásban csak 500m-es táv lesz, mert világ életemben mindig hosszú távos voltam és a kiírt etap nekem bőven rövidebb, mint a rövid. Jelen helyzetben viszont örülnöm kéne, mert 2 hét alatt nem tudnék felkészülni egy maratonira vagy az 500m-nél hosszabb futamra, így az idő szorításában és a fizikai erőnlétem tudatában még boldog is vagyok.

Ma evezés közben azért Grétával realizáltam a dolgokat és mikor kérdezte tőlem, hogy milyen és hogy megy, meg mi lesz a versenyen azért előrevetítettem a realitás talaján maradva a dolgokat. Ha lesz előfutam (selejtező más sportágakban) akkor csak a szerencsén múlik, hogy a döntőbe jussak. Ha már ott leszek még az utolsó helynek is fogok örülni, mert oda is kell valaki, és ha én leszek, az hát üsse kavics. Nem a világot szeretném megváltani (óóó dehogyisnem sőt...de a kajakos arany még hiányzik a szobám faláról), de magam felé kell egy visszaigazolás mellyel megnyugtathatom a belső énemet és a tudatalattit arról, hogy bírja-e vagy sem a szervezet a küzdelmet az álmokért folyó harcban. Külön öröm, hogy a megmaradt régi társaságból vannak, még akik szívesen látnak és örülnek egy régi arcnak (vagy legalábbis nagyon jól álcázzák, ha mégsem) és jól esik így edzésre járni, újra közöttük lenni. Ha már másért nem legalább a nap barnította bőrért a jó levegő és a sport imádatáért fogom végig csinálni ezt az egészet.

Röviden a versenyen ne várjon tőlem senki jó eredményt és elég nehéz lesz még magammal is elhitetni, hogy nem megy és ne haljak bele (mert az akaraterőm korántsem reális) de majd megpróbálom! Mától a kitűzött cél a döntőbe kerülés és azon belül az 1-9-ben bent lenni (ezt azért mondom, így mert kizárhatnak vagy borulással kieshetek). Minden benne van a pakliban a szerencse forgandó talán rám is mosolyog majd egyszer Fortuna Istennő!

Legyetek szépek és boldogok puszi-pacsi!

Köszöntök minden kedves és kedvetlen érdeklődőt eme oldalon, és a visszatérő vendégeket pedig köszöntöm nagyon-nagy szeretettel. Megint eltelt x idő nem számoltam mióta nem írtam már magamról, de még mielőtt hosszú lenne, ez a bekezdés csapjunk is bele a lecsóba.

Hazaköltözésem óta elég vegyesen alakultak a dolgok érzelmi és gyakorlati területen egyaránt...! Részben köszönhetem magamnak és részben másoknak is. Valaki (vagy én, vagy más) megtette a kellő lépéseket, hogy hol jól, hol pedig cudar kellemetlenül érezzem magam. Nem fogok részletekbe menően ecsetelni semmit. Itt a nyár egyedül vagyok, mint a kisujjam meló az égben sehol nincs a ház körüli teendőket ellátom, de aztán minden kis, csip-csup, időm az unatkozásra megy el. Hála az égnek most már szép idő van és süt a nap ez kb. 100%-al javított a kedélyállapotomon, de mindez kevés ahhoz, hogy nagy fülig érő vigyorral menjek bárhova is. Annyi tervem és álmom volt erre a nyárra (bár szerintem ezzel nem vagyok egyedül) de sec-perc alatt váltak köddé és kilátástalan lett minden.

De vissza a valóságba és a jelenből élve és kiadva most magamból mindent. A semmittevés sokkal fárasztóbb, mint bármi. Hajnali 4-ig csak forgolódtam és nem tudtam aludni ennek eredménye kép délig az ágyban is maradtam utána gyorsan a kötelező rendrakás a lakásban a mosás berakása és a várva várt pillanat, amiért egyáltalán haza költöztem erre a nyárra MENTEM VISSZA KAJAKOZNI!!!!!!:D:D:D El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora dolog ez számomra és milyen érzés ez. Ami gondot és problémát felsoroltam az elején nah azok, mint egy szappanbuborék eltűntek, és mint ha nem is lennének vagy nem is lettek volna soha. Ilyen szabad és nyugodt (és persze irdatlan fáradt) már nagyon régen voltam. Most aki nem ismer joggal nevet ki és a laikusokat is megértem, de néha jobb, mint a sex ez az egész történet. Az tény hogy 2004 szeptemberében egy elég komoly szívbetegséget diagnosztizáltak nálam, de ez egyáltalán nem tántorított el attól, hogy idén nyáron visszaüljek a hajóba egy/több verseny erejéig. Ez egyelőre még tisztázatlan és az az egy is elég necces, mert sokat ingázok még Szombathely és Velence között. Ráadásul a verseny előtt 1 héttel még egy hét ereéig lent is maradok a második otthonomban. De ha másért nem hát a szép barna bőrszín miatt már tuti megéri lejárnom minden nap akár kétszer is evezni:P. Ne mellesleg pedig egy nagyon jó erősítő edzéssel is felér. Már csak a jó Istenben bízom és abban, hogy a szerencse sem hagy el. Gondolok most itt az egészségemre és a jó szereplésre egyaránt. Aki nem hitt bennem eddig az ezek után sem fog, aki pedig egy kicsit is velem van, az csak gondoljon majd rám (nem kérem, hogy jöjjön el, de ha van, kedve szívesen látom azt, akit érdekel) június 26-27-én, én biztos ott leszek, az eredményről nem merek és nem is akarok nyilatkozni. Ha utolsónak is érek be (erre van a legnagyobb esély) akkor sem leszek csalódott, mert tudom, hogy az edzés munkám és a lehetőség kárpótol majd mindezért. Ma így 6 év után sikerült a hajóban maradni (ez számomra önmagában teljesítmény) de hogy a 15 éves gyerek hogy állva hagyott nah az nem volt egyszerű... Bár azért dagadt a mellem a rajtban még mindig megvertem tehát van még remény...

Maradjon is ez a zárszó, mert ez olyan kedves emlék, hogy mosolyt csal az arcomra:)

Legyetek jók lányoknak, puszi fiúknak pacsi

Tartja a régi zene címe is. És íme, itt is van az olvasáshoz, hogy Ti is jól érezzétek magatokat menet közben. www.youtube.com/watch

A tegnapi túrát olvashattátok már, de még koránt sem volt vége azzal, hogy akkor azt mondtam ennyi...! A túra a mai napra is kihatott nem is kicsit. Amikor este készültünk lefeküdni, aludni még megbeszéltük Kicsivel, hogy reggel 9-kor megyünk kondiba... Gondolhatjátok mi lett belőle én még fél 1-kor a neten tettem-vettem különböző okokból kifolyólag, mire abbahagytam drága Peti horkoló koncertbe kezdett, ezzel nehezítve elalvásomat majd mire sikerült már közeledett a reggel. Ez 11 óra körül utol is ért minket és a legelső kérdés az volt Petitől felém, hogy "Te hallottad a telefonomat csörögni?" (gondolt az ébresztőre), én közöltem, hogy nem erre Ő csak mellékesen megemlítette, hogy "Kinyomtam és aludtam tovább..." No comment--> és még este Ő erősködött, hogy reggel menjünk mindenféle képen, mert egész héten hanyagoltuk a témát. Mivel a mai program az volt, hogy visszarendezzük a szobát nagyjából eredeti állapotára neki is kellett állnunk, hogy végezzünk, mire Ő edzésre megy én meg a focimeccsre. A feladat teljesítve lett és még egy nászutas lakosztályt is sikerült kialakítani, lévén hogy jövő héten megérkezik barátnője is és átveszi a szobatársi szerepet. Most körülbelül, mint egy kétágyas hotelszoba egy pótággyal, körülbelül ehhez tudnám hasonlítani a szobánkat. A művelet kicsit tovább tartott mint vártuk, 11-től déltuán 4-ig szórakoztunk a rendrakással. De meglett és végre ez is kész.

Ez után jött a nap fénypontja irány a focimeccs. Kicsit rohanós lett a kiút a pályára, de odaértem időben. Elég nagy odafigyelést igényelt a mai meccs, hiszen a csoportelsőt fogadtuk, ami nem kis szó. De az első percben megszereztük a vezetést és ez csak tovább doppingolta a fiúkat. Sajnos az 5-ik percben volt egy csúnya ütközés két srác összefejelt és mind a kettőjüknek felrepedt a buksija. Ennek az lett a vége, hogy Őket elvitték a sürgősségire és a játék egyetlen döntetlen eredményét Ők "fejben" lejátszották. 3-3 cm sebbel és 8-8 öltéssel lettek gazdagabbak, hála az égnek mind a ketten jól vannak és vállalják a jövő heti játékot is. Szerencsére azért a csapat egységben jobb volt és a játéka is ezt mutatta. Így az elsőt sikerült 8:3-ra megverni. Ez már csak azért is nagyon jó mert ez az eddigi legnagyobb gólarányú győzelmünk amit  arattuk és a csoport elsőt verni legyen szó bármilyen sportról külön öröm. Köszönöm a srácoknak, akik ma ott voltak és elkápráztatták a nézőket és minket ezzel a már-már gála meccs jellegű játékkal. Tény szerencsénk is volt, mert szinte minden labda oda ment ahova kellett. Plusz az ellenfél is elügyetlenkedte a játékot, de ilyen a sport egyszer megy egyszer nem. Nekünk most ment és így tovább gyerekek.

                                   FOR EVER MURPHY'S MOJO PUB

Nem is tudom, hogy kezdjem, mert egy egyszerű túráról van szó, amit bár nem így terveztem anno 2-3 hete még, de így alakult és örömmel konstatálom nagyon jól sikerült. Az ötlet már régen adott volt TÚRÁZNI KELL MENNI VAS MEGYÉBEN. Titkot nem árulok el ezt még úgy akkor volt barátnőmmel álmodtuk meg azt máshogy alakultak a dolgok.

Mivel már tudom kb. 1 hónapja, hogy az őszi rekreációs táborom Velem községben lesz megrendezve és a Kőszegi hegység lábánál leszek egy hétig; hol Magyar, hol Osztrák oldalon így a végén magától értetődő volt, Irány a Kőszegi-hg.

Nem is tettünk másként barátnő nem lévén maradt Peti (szobatársam későbbiekben csak „Kicsi”) és a ma reggeli atlétika zh-ja után nyakunkba vettük a ’világot’.  A hegyekig valahogy el kell jutni, ha mással nem hát busszal. Megérkeztünk Velembe, ahol hála az égnek jó időnk volt és gyorsan el is dobáltuk a pólóinkat a táska mélyére, miután az egyetlen hivatalos múzeumi kör is megvolt. /igen jártunk ilyen helyen, de a mi bajunk legyen:D/

Vettem Kőszegi-hg térképet /mert kell a táborra is/ aminek nagy hasznát is vettük, már amikor tudtuk, hogy hol a pi…ba is vagyunk. Aminek segítségével megindultunk a hegynek fel. Szerencsénkre az időjárás nagyon sokáig kegyes is maradt és a friss levegőn csak a csodálkozásunk hangjait hallottuk. Nézd az milyen szép és ott.. meg ott… néha jókat derültünk magunkon, hogy két meglett felnőtt férfi, mint valami óvodás kisgyerek tud örülni a természet nyújtotta élményeknek. De ennek pont ez volt a lényege, hogy hagytuk magunkat elvarázsolni az érintetlen táj hatalmával. Már a faluból is jól látszott a turista útvonalunk első fontosabb látványossága a Szent Vid kápolna, ami a falu felett több mint 500 méter magasan van tengerszíntől számítva. Rögtön pár méterrel a kápolna mögött található egy Országos Kék Túra Emlékoszlop, ami a nemes egyszerűségével kápráztatott el minket és nagyon jó fotó partner volt.  Elhagytuk a kápolna hegycsúcsát és megcéloztuk a Hörmann-forrást, ami a Kőszegi hegy legmagasabb forrása és szerintem a leghidegebb vízü is. Itt gyorsan megtöltöttem egy már addigra kifogyott palackot és egész hazáig csak azt kortyolgattam. Elárulom mire hazaértem nem marad max 1 liter, de az déltől egész este hétig hideg maradt ugyan ott ahol a sima ásványvíz, amit Kicsi ívott megmelegedett.  Innen egy bámulatos hegyi ösvényen mentünk felfelé az Írott kőre és próbáltunk meg minél több tiszta és friss levegőt a tüdőnkbe passzírozni és viccesen meg is jegyeztük, hogy kéne belőle zsebre is tenni, mert jó lenne, ha Szombathelyen is legalább fele ilyen tiszta lenne. Sajnos a kőszegi erdőben elég sok a helyreállítandó terület, ahogy láttuk és sok helyütt van tarvágás, amikor egyes erdőrészeket kivágnak, mert öreg vagy beteg fák tarkítják azt nem kis számban. Bár ennek az lett az előnye, hogy csodás panorámát kaptunk a hegy alatt lévő tájról. Gyülekeztek a felhők párásabb lett a levegő és a nap sem sütött már ránk mikor felértünk a hegycsúcsra a kilátóhoz. Szomorúbb és szívfájdítóbb látvány már régen fogadott túrázás alatt, mint az, hogy a kilátó el van kerítve és két „stájer paraszt” épp bontja le az épületet. Jó felújítási munkálat címén futott a cselekmény, de nem azért másztunk hegyet, hogy pont azt lássuk, amint szertehull a kilátó. Nem volt mit tenni el kellett indulni lefelé a hegyről, hogy haza is érjünk, még amíg nem lesz késő és van mivel hazajutni. Lefelé már egy másik útvonalon jöttünk, ami egy hatalmas fenyő és bükk erdőn keresztül vezetett. Azt azonban hamar be kellett látnunk, hogy egyik erdő sem véd meg az esőtől és a hírtelen jött 15 perces zápor jól nyakon is vert minket. Ezen az útvonalon két-három látványosság volt említésre méltó, Asztal-kő, Apostolok fája és egy forrásocska a túra-útvonal vége felé.

Mindent egybevéve egy nagyon sok élményben gazdag és fárasztó napot éltünk át Kicsivel, de mindkettőnk nevében mondhatom, MEGÉRTE és nagyon bántuk volna, ha nem csináljuk végig.

Komor, magány és sötétség kúszott a kollégium falai közé...! Itt van vége, és ez nálam most több értelemben is igaz, az, hogy ez épp sajnos, vagy épp öröm, hát döntse el mindenki maga.

Kiléptem az imént a folyosóra és semmi mozgás, max a huzat lengedez rajta át, minden szobában már csak egy-egy barát/ellenség és csak "faarcok" közlekednek, akik még egy-két vizsga miatt maradtak és talán még magolnak. Rossz lesz itt hagyni hírtelen mindent, ami eddig az életemet jelentette, bár nagyon jól tudom, hogy mi és kik várnak rám otthon, akiket már, vagy nagyon régen, esetleg egyáltalán nem láttam mióta Szombathelyhez kötődött az életem. Ide költöztem és otthagytam mindent, ami addig volt és aztán lett itt minden. Sikerült beilleszkedni és itt mindent a nulláról elkezdeni. Ehhez nagyon sok segítséget kaptam nagyon sok embertől (és ezért nem is sorolok most fel mindenkit, mert soha nem lenne vége), és aki úgy érzi, hogy segített az most fogadja el köszönetem és puszimat-pacsimat (lány-fiú arányban).

A lényeg mégis az, hogy sikerült, eljutottam idáig és most jön, az első olyan nyaram mikor egyik otthonomból a másikba költözök és hiányozni fog az, amit nem ismertem szeptemberig és visszakapom azt, ami szeptember óta hiányzott mostanáig. Az eltelt idő alatt volt hideg-meleg egyaránt mind az élettől mind az engem körülvevő emberektől. Nagyon sok meglepetésben volt részem a két félév alatt. Jártam külföldön (akik régebbről ismernek, tudják, hogy ez miért nagy szó számomra), végre elértem a régi álmok egyik részét is egyetemista lettem. Furcsa összegzés ez így év közben ezt elhiszem, de nekem most ért véget egy év, és tudom, nem kell sokat aludnom már folytatódni is fog. De addig még sok víz lefolyik a Dunán és a nyaramat is betábláztam már jó előre. Apropó nyár, hát igen túl kéne élni ez az elsődleges feladat, amit kitűztem magam elé (sajnos ezt szó szerint kell érteni jelen esetben), de ha mégsem menne, hát nem félek akkor ezt rendelte el a Teremtő és bele törődöm a sorsomba. Ahogy mondta valaki a közelmúltban "Ha hülyeséget akarsz csinálni abban nem, tudlak megakadályozni...!" Nem mondom azt, hogy nem mondott igazat, de befolyásolni lehet pozitívan és negatívan is. Kinek, hogy sikerül egy hülye EGOISTA MEDVÉT irányítani...pff!! Nem vagyok, egyszerű eset ezt tudjuk rég óta pont! De aki meg ismer évek óta /volt, akinek 1-2 hónap is elég volt, de még kevesebb is/ az nagyon jól tudja, végtelen egyszerű természet vagyok.

Valami frappáns befejezés kéne a végére, de az most nem jut az eszembe... Tehát marad ilyen félkész és jó nyarat mindenkinek.

Egy kis zene az olvasáshoz!

https://www.youtube.com/watch?v=WbLoYVnh4sY

Ilyet még nem csináltam, hogy zenét ajánlok egy bejegyzésemhez de most mind a kettő összevág a zene tartalma és a bejegyzés tartalma bár csak átvitt értelemben igaz.

Drága Tesóm (Marci barátom) lecseszett a lábamról, hogy qurva régen írtam ide... Igaz!PONT! Aztán a magánéletem is nagyon zűrösre sikeredett, VÉGE PONT! ezt nem részletezem mert nem tartozik senkire hogy mi a helyzet aki tudni akarja az úgy is meg fogja tudni! Kicsit belecsúsztam a dolgok sürűjébe és így nem hogy a bejegyzéseim nem frissültek a külvilággal is megszakítottam bizony mértékben a kapcsolatot.

SAJNÁLOM ÉS MINDENKITŐL ELNÉZÉST KÉREK HA MEGBÁNTOTTAM VOLNA VAGY CSAK SZÁMÁRA KELLEMETLENÜL CSELEKEDTEM ESETLEG CSALÓDNIA KELLETT! NEM AKARATTAL TETTEM...

Most hogy elérkezett az utolsó hét amit tartósan itt töltök Szombathelyen "tök egyedül" azért még maradnak páran a kollégiumban de mindenki a saját dolgát teszi csinálja így tényleg magamra maradva fogok egy hetet unatkozni és közben várok egy jelre egy csodára és arra hogy megoldódjanak a kisebb nemű problémáim amiket generáltam magamnak!

Szóval hajrá Gabi és húzzál bele EGO és ugyan ezt kívánom másoknak is mindenkinek egy nagy kalappal és egy nagy adag szerencsét az élethez!

Legyetek jók és lájkolok mindenkit :D:P (bocsi ezt a "BIKICSUNÁJ" után szabadon kellett)