Nem tudom, miért ne is kérdezzétek egész nap "itthon" ültem a kollégiumban és vertem a makkost. Most hogy kb. fél órája szakad az eső nem is kicsit, egyből el kellett mennem a pékségbe, hogy vegyek magamnak kaját, és hogy vegyek le pénzt a kártyámról. 5 percig sem tartott oda vissza, de szarrá áztam. Lehet nem csak a farmer-póló verziót kellett volna bevetni, de a hülyeség nagyúr. Apuék már megszokták, hogy Gabika akkor indul, meg valahova mikor szakad az eső vagy ítéletidő van. Nem tudom, mi vonz ebben, hogy nekem ilyenkor elmegy az eszem és megyek, de lehet, hogy a kajakos múltamra lehet vissza vezetni mikor minden mindegy volt, mert tudtam, hogy úgy is vizes leszek. Vagy, felűről ázom meg vagy magamra lapátolom a megfelelő mennyiséget, de soha nem maradtam száraz. És lehet ez az, ami hiányzik tudat alatt és késztet arra, hogy elinduljak a világban!

Az utcára kilépve a friss eső illat a kellemes aszfalt szaggal keveredett és éreztem a hideg esőcseppeket, ahogy az arcomon legurultak. Merem állítani, hogy a világ egyik legjobb érzése mikor beleszimatolsz a friss esőillatú levegőbe és közben tekinteted hunyorogva az égre szegezed és érzed a szabadságot. Bár ezt lehetne fokozni és nem pont egy város közepén egy betondzsungelben kéne ezt élvezni, de máshol meg nem lesz hozzá aszfaltszag. Bár nem csak az eső csal mosolyt az arcomra mostanában valami oknál fogva vidám vagyok, és nem félek semmitől, de most nagyon furcsán néztek rám az emberek.

 Fülig érő vigyorral az ömlő égi áldásban majdnem ugrándozva- részben tócsák kikerülése miatt- megyek 50m-en át sétáltam és csak azt láttam akármerre néztem, hogy mindenki menekül, a kabátját a fejére húzza és siet menedéket keresni. Bizarr volt a villámlások és mennydörgések színjátékát az utcán nézni és evégett én is menekülőre fogtam volna, de ez egyáltalán nem zavart. A szaladó emberek majd fellöktek nagy sietségükben és megvetően bámultak az arcomba, hogy én miért merek mosolyogni ilyen szar időben. De lepergett rólam, mint ahogy az esővíz is. A vacsora beszerzése megtörtént a pékség a helyén volt és még nyitva is találtam, megáztam nem kicsit nagyon, de egy élmény volt. És az ilyen élményekért érdemes élni. Hazafelé nekem is sietősebb lett, mert szatyor minek a vásárláshoz alapon a papír zacsis pékárum védelmének érdekében futósra vettem a dolgokat.

Az eredmény egy kiadós tusolás, elázás egy finom vacsora, megrökönyödött járókelők és egy rövid blog bejegyzés.

Olvassátok szeretettel:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.