Megpróbáltam, de nem sikerült! Sajnálom több volt az önbizalmam, de nem nagyképűen, mert tudtam, hogy 6 év az 6 év, ami nagyon sok. Aki még nem jött volna, rá a kajak versenyről van szó, ami épp egy órával ezelőtt ért véget számomra. Sajnos 2 hét edzés nem művel csodát és az 5 év múlt is megfakul 6 év alatt. Rutinból nem lehetett megoldani így csak a szerencsében bízhattam. Az meg elhagyott már elég régen (lásd magánélet is) szóval előre borítékolható volt a banális leégés is.

Most nem tudom, hány ember csalódott bennem, nem szerettem volna csalódást okozni épp elég, hogy tükörbe kell néznem ezek után is. Túlzottan lelkis vagyok és bár megtanultam a leckét nem egyszer, nem kétszer veszíteni tudni kell, de valamiért én tragédiának élem meg, ha valamit nem tudok jól teljesíteni. Hiba ezen rágnom magam, de jobbnak nézett ki papíron a verseny, mint élőben. De ez nem politika ezt nem papíron játsszák asztal mellett ülve.

Köszönöm azt a rengeteg támogatást mind szóban mind fizikálisan, amit kaptam az engem körülvevőktől, nagyon jól esett és hálás vagyok érte. Akinek nem inge ne vegye magára, aki pedig részesnek érzi magát az egy hatalmas pusziért/pacsiért jelentkezzen majd be, ha tart rá igényt!

További szép napot mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.