Kicsit elkeskenyedtem már itt az utóbbi napokban. Rossz érzés úgy lenni egy vad idegen helyen, hogy egy biztos pont sincs az életedből Veled. Mikor szó volt róla hogy idén nyáron irány Anglia még koránt sem tudtuk, hogy Párom nem rögtön velem érkezik, hanem egy hónappal később. Persze ha ezt, akkor tudom 99% hogy nem jöttem volna ki max csak utána mikor végez a gyakorlatával, de az is könnyen meglehet, hogy akkor otthon maradtunk volna. Most pedig sajnos már hogy így esett nem tudok, tenni ellene csak kicsit mérgelődöm magamban és közben szorgosan számolok vissza, hogy már csak párat kell aludnom, hogy itt, legyen végre és egy hónap után újra átölelhessem. Nem rossz azért, hogy kicsit külön is vagyunk, de év közben sem tudunk annyit együtt lenni, mint amennyit szeretnénk. Kavarognak a dolgok az érzések a harag a magány a szerelem vív párharcot egymással ki-ki a maga érdekeit kergetve bennem. Igazán értelme semminek nem volna a szerelmet leszámítva hisz az az egy dolog, ami arra ösztönöz, hogy kibírjam ilyen sokáig Nélküle. Gondolom, most mondjátok magatokban hogy mi az-az egy hónap nem nagy idő. Igen igazatok van nem nagy idő, de egy éven keresztül úgy látni valakit, hogy heti egyszer találkozol Vele. Mert az élet kicsit bonyolultabb, mint szeretnéd, és mikor találkoztok, sem csak egymással foglalkozhattok, aztán van, mikor végkép nem látod 2 hétig, egy hónapig úgy azért már a helyzet komolysága is fokozódik és pont nem akkor szeretnél ilyen szünetet egy kapcsolatban mikor az iskolának is vége és itt a nyár mikor együtt lehetnétek sülve-főve. A plusz a story-ban hogy kedden immáron "1 Éve" már hogy egymás idegen táncolva boldogan élünk egymással♥. De még egy ilyen fontos évfordulót sem tudunk együtt ünnepelni; és itt a harag mi előjön, de azt is tudom, nem Ő tehet róla. Eltelt egy év úgy hogy soha nem fájt, ha nem láttam 1-2 hétig, mert tudtam mi az oka. És most tessék most is tudom mi a baj, de már a meghülyülés határán érzem magam és nem tudom mitől lesz jobb vagy rosszabb. HIÁNYZIK, Nem tudom szebben jobban kifejezni magam. Ez az-az a szó mely most bennem szinte minden percben felrobban. Tudom, hol van, mégis keresem álmaimban, mozdulataimban és mindenben, ami csak RÁ emlékeztet, mert tudom, Igazán Szeretni csak Őt lehet.

Nyuszikám Szeretlek Nagyon Hiányzol...♥♥

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.