Igen, láss csodát én is szoktam, bár az utóbbi időben, mint ha fénnyel táplálkoznék. Valahogy nem jut idő a csámcsogásra. Eddig sem ettem sokat leszámítva kajakos éveimet ahol a nap végét átlagosan 20 tojás/fő adagban zártuk Öcsémmel. Ma már ez közelében sincs a régi dolgoknak. Néha az 5 tojás is sok és nem bírom megenni. De hogy miért is az evés a mai téma...??!! Munkából hazaérkezvén kivételesen éhes voltam, bár ma 12 órás volt a munkaidő hivatalból is, és nem csak a saját szándékból 16 órát teljesítő munkanapok vannak.

Mikor leköltöztem Szombathelyre vittem itthonról egy kis tányért, ami gondoltam elegendő lesz a levesek és egyéb gyorsan kotyvasztott ételek elfogyasztásához. A gondolat jó volt a megvalósítással sem voltak gondok...! IME:

Egészen addig, amíg egyszer a "közkonyhában" nem hagytam egy eü szünet erejéig és Orsy alias anyci nem kapott a kezébe egy kézilabdát. Nem kellett volna...! Orsy volt játékos Csabi dettó és neki álltak dobálózni a folyosón a konyhaajtó előtt aztán egy óvatlan dobás és a labda beszabadult a konyhába és rendet rakott az asztalon. Nem vagyok egy haragudós típus és nem is szeretek haragudni senkire, de Orsi feltétlen akart venni  a tányérom helyett egy másikat. Meg is kaptam!:) LÁSD:

A régi kuka lett az újra meg elkezdtem még jobban vigyázni és hát ki is bírta és remélem az egyetem végéig el is fog kísérni!:P Azt mondjuk így nem bírtam megállni, hogy ne annyit tegyek a tányérba amennyi bele fér de ezt még több mozgással kompenzáltam!

Most ott járok, hogy itthon is ebből eszek, ami miatt anyum csődbe akar, menni én meg jól akarok csak lakni!:D

És hogy mi a kölönbség?? Nézzétek meg Ti is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.