Eddig bírtam, 3 nap! :( No azért nem kell megijedni senkinek nem, adom fel, mert nem abból a fából lettem faragva csak ma estére elfogyott minden eddig elraktározott fizikai erőnlét tartalékom. Bár lehet, hogy a délelőttjeimet nem kellett volna a 2. fokú égés összeszedésével és kerítésfestéssel tölteni meg az is használt volna, ha normálisan étkeznék...! De hát akkor az nem én volnék ugye. A tegnapi nap folyamán még a bokám is alám fordult sikeresen, ami külön öröm volt, mert már régen volt a lábam sérült. Most a hátam miatt nem bírok normálisan mozogni, tenni-venni.

Van az a mondás, hogy a nők tönkreteszik az embert.., hát ez lehet, igaz nem tudom még (hála az égnek le is kopogom) engem nő soha nem tett tönkre (persze most csak a fizikai részekre összpontosítva :P). Tönkre teszem én magam nélkülük is akarva akaratlanul, de valahogy folyton ártok a tepsi épségemnek. Visszakunkorodva a bekezdéshez és a címhez a mai edzés végén mondtam azt, hogy igen ezt végig csináltam úgy, ahogy szerettem volna és elvárható ez tőlem 6 év kihagyás után fél szívvel, de több százszor nagyobb akaraterővel és lelkesedéssel. Bár a fizikai határok keretet szabtak a munkámnak, mert az utolsó 4db 200m-es hajtást már nem tudtam abszolválni, mert begörcsöltem és az a vízen egy elég meredek történet. Itt nem tudom magam hanyatt vágni, mint a fonnyadt focisták, hogy vki majd lenyújt menet közben. Pláne hogy a karom ált be (köszönhető volt a szélnek és sok év kihagyásnak), és itt hiába jártam kondiba Petikével és nyomtam ki a 70kg-ot 3x15-ször nem jelent semmit. :( Teljesen más a mozgás a felhasznált izommunka. De az az életérzés, amit nyújt, na, az a nem mind1. Ma megkaptam az e-mailt a nevezéssel kapcsolatban ez újabb plusz löket, hogy ne adjam fel és csináljam tovább. Habár elkeserített, hogy a versenykiírásban csak 500m-es táv lesz, mert világ életemben mindig hosszú távos voltam és a kiírt etap nekem bőven rövidebb, mint a rövid. Jelen helyzetben viszont örülnöm kéne, mert 2 hét alatt nem tudnék felkészülni egy maratonira vagy az 500m-nél hosszabb futamra, így az idő szorításában és a fizikai erőnlétem tudatában még boldog is vagyok.

Ma evezés közben azért Grétával realizáltam a dolgokat és mikor kérdezte tőlem, hogy milyen és hogy megy, meg mi lesz a versenyen azért előrevetítettem a realitás talaján maradva a dolgokat. Ha lesz előfutam (selejtező más sportágakban) akkor csak a szerencsén múlik, hogy a döntőbe jussak. Ha már ott leszek még az utolsó helynek is fogok örülni, mert oda is kell valaki, és ha én leszek, az hát üsse kavics. Nem a világot szeretném megváltani (óóó dehogyisnem sőt...de a kajakos arany még hiányzik a szobám faláról), de magam felé kell egy visszaigazolás mellyel megnyugtathatom a belső énemet és a tudatalattit arról, hogy bírja-e vagy sem a szervezet a küzdelmet az álmokért folyó harcban. Külön öröm, hogy a megmaradt régi társaságból vannak, még akik szívesen látnak és örülnek egy régi arcnak (vagy legalábbis nagyon jól álcázzák, ha mégsem) és jól esik így edzésre járni, újra közöttük lenni. Ha már másért nem legalább a nap barnította bőrért a jó levegő és a sport imádatáért fogom végig csinálni ezt az egészet.

Röviden a versenyen ne várjon tőlem senki jó eredményt és elég nehéz lesz még magammal is elhitetni, hogy nem megy és ne haljak bele (mert az akaraterőm korántsem reális) de majd megpróbálom! Mától a kitűzött cél a döntőbe kerülés és azon belül az 1-9-ben bent lenni (ezt azért mondom, így mert kizárhatnak vagy borulással kieshetek). Minden benne van a pakliban a szerencse forgandó talán rám is mosolyog majd egyszer Fortuna Istennő!

Legyetek szépek és boldogok puszi-pacsi!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.