Most nem Kőszegi-hg! Nem Petike, alias, KICSI és nem gyalog! (erről itt)

Öcsém tegnap meló után rádumált (kemény másfél perc alatt)- akkor gondolhatjátok mennyit kellett győzködni,- hogy menjünk el bringázni a hegyre! Velencei-hg 2 ember 2 bicikli és 2 óra! Nem volt direkt, de minden kettessel végződött. Volt egy kivétel, ami 3 lett, de ez még odébb van.

A történet úgy indul, hogy menjünk fel az Angelika forráshoz, Nadap és Sukoró fölé nem sokkal. Ez eddig nem is lett volna baj, megyünk egy keveset aszfalton aztán majd be az erdőbe és irány a hegy másik oldala. Igen ám csak azok a hatalmas esők műveltek csúnya világot a hegyen! A vízmosások tarkította finom hegyi utak, melyekből biciklin ülve sem látszottam ki, vagy a nyakig érő sáros pocsolyák, amelyekben már béka kolóniák élnek, izgalmassá varázsolták a történetet. Nem voltunk időhöz kötve mégis hatalmas tempóban közlekedtünk hegynek felfelé is, ami minket is meglepett, hogy hova rohanunk hisz semmi sürgős dolgunk nem volt, a forrás már mióta az eszemet tudom ott van és most sem fog elmászni. De hát mi Baloghok nem tudunk várni, mert nekünk menni kell...! Mentünk is hát fel- fel- fel és azt hittem soha nem lesz vége az emelkedőnek, de egyszer csak elfogyott és utána már csak lefelé van út. (Személy szerint furcsa figura vagyok a sportokkal és különböző ízlések és stílusok keverésével!) A hegyi kerékpározás amatőr szintű szerelmese vagyok amatőr felszerelésselà ez később meg is látszott a bringán :P !

Felértünk a forráshoz és itt volt az első pihenő meg az első nagyobb sáros rész is. A forrás és környéke nem változott csak több helyről folyik már a víz a környéken, új patakok keletkeztek. Aztán jött a nagy kérdés hogyan tovább! A forrás itt, ide akartunk jönni, de nem ilyen gyorsan! Zolcsi ismeri az erdőt, de annyira nem, mint én, én meg nem annyira, mint az erdészek...! Mivel a t..köm tele volt már a hegymenettel javasoltam, hogy menjük tovább a patak meder mellett és akkor lejutunk a faluba (elméletileg Sukoró valamelyik részén kéne/kellett volna kilyukadni) és még ott lesz a Barlang-kút (forrás kettő)is ahol talán már inni is tudunk. Lévén, ennyi eső után mindegyik forrás folyik, mint a csap így reménykedtem már az Angelikában is, de nem kellett volna, mert vagy a vadak vagy a vandálok, de tönkre vágták koszos a víz és habzik, ergo nem mertem megkóstolni!

Mivel öcsike sem akart már hegyet mászni (legalábbis ekkor már nem) így rábólintott arra, hogy menjünk tovább a patak mellett. Mikor én utoljára jártam arra 1-2 éve akkor még a patak olyan volt, hogy HOPP és már a másik oldalán voltam. Na, most egy HOOOOOOOOOOOOOOOOOOOP sem juttatott volna át a másik felére...! 2-3 m mély medret mosott magának és 3-4 m szélesre sikeredett. Szép volt látni, de egyben hihetetlen is. Jó volt, hogy hallottam a patak csobogását és láttam a "vízesések" csillanását. Leértünk a Barlang-kúti elágazáshoz ahol szomorúan láttuk, hogy mekkora pusztítást végzett a víz az erdőben. Itt 3 patak fut össze és alkot egy gyönyörű vízesést, amit a Velencei-hgben nem sokat láthatunk sajnos és ez idáig ez sem volt itt, de az eső megtette a hatását. Ezt a jelenséget Öcsém láthatóan élvezte is :P.

És még rosszabb lett a helyzet mikor megláttam, hogy inni itt sem fogok a forrásból. Ez a vízlelőhely sokkal jobb állapotban van mint az előbb említett, itt egy műanyag csövön keresztül érkezik a víz egy "barlangba" (innen a név is) ami egy kb. 1m mély kis szikla üreg ahonnan folyik tovább a víz a völgyben. Na, a lényeg hogy a cső bele ért az 1m-es vízbe és az állott vízből nem mertem kortyolni, talán jobb is (de lehet, van olyan olvasó, aki díjazta volna, ha mégis megteszem:P). Innen viszont nem volt több lehetőség hova menni, a meder mellett le a hegyről aztán majd kibukkanunk valahol az erdőből, mert a víz nem hagyott más lehetőséget. Mentünk is hát tovább és neki álltunk Indiana Jonest játszani a völgyben ahol lendület-fék- lendület-kanyar üzemmódban közlekedtem, mint valami eszelős.

De ilyen és ehhez hasonló akadályok nehezítették az utunkat a továbbiakban:P! A képen is látszik nem volt egyszerű felmászni a fára kerékpárral és nem is volt annyira vicces, mint amennyire látszik. Ráadásul az előző képen lévő vízesés felett kicsit feljebb egy "deszka" vezetett át a patak felett, amin én jól pofára is estem:S:(((!

Szegény bringám látta kárát"csak" a történetnek. Tudom jó lett volna nevetni rajtam, ha nekem is sikerül, de hát egyszer van csak gyereknap majd máskor! Lényeg a lényeg, haladtunk tovább az árral meg a lendület sem hagyott alább és még sárosabbak lettünk, mint voltunk.

Annyira belemerültünk a száguldásba a patakparton, hogy már magam sem tudtam hol tartunk, és merre megyünk. A vége az lett, hogy a patak eltüntette a turista utat és a vadcsapásokon tolva a meredek domboldalban folytattuk az utat.  Aztán megláttunk egy szántót és valahogy oda kellett jutni, mert a szántók mellett van mezőgazdasági út, ami járható elméletileg! A gyalogos részen a szúnyogok jól laktak innen is kedves egészségükre és további jó lakmározást másokból :). Kiértünk a szántó mellé fülig ért a gaz, gondolom én a kullancsokból is volt bőven (azóta sem néztük meg hogy van-e bennünk..) de hát valamiben meg kell halni egyszer. A földútról azt sem tudtuk hol van elsőre, aztán közelebb értünk és ismerős épületet véltünk felfedezni a távolban. Pákozd határában voltunk már a lovarda mellett ez közúton is egy erős 8km távolság tőlünk, nah mi az erdő felé mentünk tehát már akkor közel 10km volt a hátunk mögött. Nem baj, gondoltam már közúton vagyunk épségben sikerült ezt is elérni és mehetünk haza. Hiú ábránd volt részemről úgy gondolom Öcsém elhatározta, hogy Ő akkor is iszik forrásvizet, ha törik, ha szakad. Tudjuk, hol vannak a források a környéken és a hegyen (nem is kevés található) tehát hazafelé útba is esett egy (kisebb kitérő megtételével). A műúton már azt beszélgettük, hogy milyen fürdés kell majd a gépeknek és nekünk is egyaránt. Nah ahogy befordultunk a forrás felé vezető mellékútra örömmel láttam, hogy az út közepén folyik le a víz a hegyről. Több se kellett bele a közepében (egy kajakosnak úgy sem árt a víz) és abban tekertem árral szemben. Persze itt vettem észre mikor arcomba vágott a víz, hogy az első sárvédőmet elhagytam valahol a hegyen...! Már sikerült a fékek után újabb károkat szerezni a gépre, nem is beszélve azok pótlásának anyagi vonzatáról jelen helyzetemben:P.

 De nem hagytam, hogy kedvem szegje ez a kis bibi. Tovább a vízben haladva fülig érő vigyorral mentem, mint a meszes egér, miközben a járókelők és Öcsém is szó nélkül állította "NEM NORMÁLIS". Igazuk van/volt tényleg kevés hülye megy a vízben nyakig csak mert olyan kedve támad. A lényeg elértük a harmadik forrást is a hegyen a Szűcs-kutat. Ez tényleg egy kút gyűrűkkel kirakott "víztározó" amiből egy kifolyócsövön keresztül jut a forrás víz a felszínre ahol egy ártézi-kúthoz hasonlóan kialakított helyre folyik a friss hideg és nagyon üdítő forrás víz. Az 5cm  vastag cső teljes átmérőjében ömlik a víz és jól esik belőle végre inni is. Ezért mentünk egész idáig hogy valahol iszunk jó forrásvizet. Itt sikerült mikor már nem vagyunk a házunktól 6 km-re sem. Banális, hogy képesek voltunk ezért letérni az országútról, hogy még 4km-ert menjünk a friss hideg vízért. De megtettük.

Ez után nem volt már más hazajöttünk és a gépek elmosása után megmostuk magunkat is, majd üdvözítőn láttuk egymás hátán a hatalmas szúnyogcsípések nyomait. De én azt mondom megérte és nagyon jól esett. Ma este futni megyünk a Bence-hegyre, kíváncsian várom annak mi lesz a vége.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.