Első körben egy hatalmas bocsánatkéréssel tartozom azoknak, akiktől nem tudtam elköszönni ez nem azért van, mert nem akartam (még ha egyesek esetleg így is gondolják) hanem mert indulásom előtti napokban a vártnál sokkal jobban felpörögtek az események. TEHÁT sziasztok/viszlát (AKIK KIMARADTAK VOLNA)!

Még alig vagyok kint pár napja szám szerint olyan 6 kb., de nem tartom számon, mert azt sem tudom követni, hogy mikor milyen nap, van nem, hogy mióta hol vagyok :)! Mikor ideértem csütörtökön akkor másnap már a munkakeresésé volt a főszerep és láss csodát viszonylag hamar sikerült is bár azt minden vállalkozó szellemű ismerősnek a figyelmébe ajánlom és előrevetítendő, hogy egy jól megírt önéletrajz halmaz (lehetőleg angol nyelvű Angliában) és nem kevés idő szükségeltetik a pozitív kezdés reményében. Itt házalás van mész kérsz jelentkezési lapot vagy viszel önéletrajzot és utána nincs más hátra mint várni, a telefonhívásokat; - apropó telefon igen szükséges egy angol sim kártya mert hogy ha magyar számodon Téged a kutya nem fog keresni az is biztos; de visszatérve a valóságba a pénteki keresgélés és a szombati nagyon városbejárás (ami szintén álláskereséssel telt) a hétvégén kitöltve a jelentkezési lapokat és megírva az önéletrajzokat hétfőn vissza is lehetett vinni mindet. Meglepő fejlemény volt, hogy mihelyst hazaértem már csörgött a telefon és lás csodát másnapra (azaz mára) kaptam behívást interjúra. A rutinosabb itt élő magyaroktól megtudtam, hogy általában; -jelzem nem minden esetben; ez már a biztos munka jele. 

Kik jobban ismernek, tudják, hogy nem vagyok, egy nagy angol nyelv zseni az tény talán kilóra nem adnak el, de azért még tudnak újat mondani pláne, hogy Nekik ez itt a szleng, és amit otthon mi az iskolákban tanulunk az csak "halandzsa" ehhez képest. Tojnak, az igeidőkre nem számítanak személyszámok és miegyéb. Ha akarják úgy is megértenek, ha nem akkor annak is oka van. Ismét elkanyarodtam egy picit, de ott tartottam, hogy hívtak ma 3 órára interjúra, de nem tudom, még mit fogok mondani vagy mit fognak kérdezni és azt meg pláne, nem hogy milyen Angliában dolgozni. A legtöbb, amit várok; - a fontban kapott fizetésen kívül; hogy megtanuljak annyira angolul, hogy otthon legyen esélyem egy nyelvvizsga megszerzésére.

Folytatás következik...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.