Aki még nem járt NB1-es labdarugó mérkőzésen az amint tudja, tegye, meg nem kell hatalmas összegekben gondolkodni a jegyárak tekintetében és még a focit sem kell hozzá szeretni. De míg egy megyei mérkőzésen csak a „Pista bácsiék” vannak kint a kocsmából addig egy ilyen mérkőzésen már az úgynevezett „ULTRÁK” is jelen vannak. Őket nevezik B középnek is és még sok más szleng jelzőjük van. A közérthetőség kedvéért törzsszurkolók, akik hatalmas zászlókkal és a csapatok indulójával bíztatják a játékosokat és egymást is. És az igazi élményt (ha csak valami hatalmasat nem alkotnak a játékosok a pályán) tőlük fogjuk megkapni. Személy szerint én sem mentem volna soha magyar bajnoki mérkőzésre, mert nem köt le a magyar foci ilyen mélyen, de most, már ha lesz rá lehetőségem menni fogok, mert a játék nem okozott meglepetést, de a hangulat kárpótolt mindenért. Csapattól függetlenül is lehet élvezni egy játékot és a hangulat magával ragad.

Eme bejegyzésnek egyetlen apropója hogy az egyetemi újság névszerint Univerzoom újságírója és sportrovat szerkesztője lettem az idei tanévben, (titulusom hivatalosan még nem végleges) és a Haladás labdarugómérkőzése a második hivatalos cikkem.

(Ím az első)

Ez úton szeretném kérni minden eddigi kedves olvasómat hogy fogadja sok szeretettel a bár nem túl vicces és nem is az eddigi stílusomat tükröző írást. De ígérem, hogy a jövőben sem felejtem el őket és stílust sem fogok váltani, csak kellett egy komolyabb ént elővarázsolni EGO-ból is!!:) Erre a célra szolgál a hivatlos sajtózás is:)

Köszönöm megértéseteket és kitartásotokat

Puszi/Pacsi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.