Üdvözlet minden halandónak!

            Szó sem róla már vagy ezer meg egy éve hogy utoljára a blog.hu oldalán jártam és rittyentettem új sorokat a virtuális papírra. Aztán a minap egy kedves régi ismerősöm, aki anno rendszeres olvasóm volt aranyosan felköszöntött majd leszúrt a lábamról, hogy miért nincs új bejegyzés. Abban maradtunk a hölggyel, hogy a hétvégén legkésőbb elkészül az új irományom. 

            Na, ennyit bevezetőnek és most lássuk miről is írhatnék. Nem mintha nem volna miről mióta nem tettem, de nem biztos, hogy mindent szeretnétek tudni vagy én szeretnék mindent elmondani. 

            Másfél éve van munkahelyem és dolgozom, megyek, mint a töketlen. Azzal is tisztában vagyok, hogy nem én vagyok az egyetlen emberke az országban ezzel a problémával és mindenki más is dolgozik, de aki ismer, tudja, hogy nem voltam soha a munka hőse. Persze amit kell/kellett azt eddig is becsülettel megcsináltam és a tudásomhoz mérten maximálisan megoldottam. Ez most sincs másként, amit tudok, maximálisan megteszek, bár lehetne több is, de nem szeretnék a munkám rabja lenni, még ha a főnökeim úgy is kívánják néha.

             Mivel is foglalkozom most?! Legyen annyi elég hogy a hajnali kelésen és a késő esti fekvésen túl napi 100-200km levezetésével. Tudom mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb, de a munkám első éve igen csak próbára tett és nem csak engem. A családot, a párkapcsolatomat (ami kicsit emiatt is ment tönkre) valamint engem is. Túl fiatal voltam, amit nem hittem el és kaptam egy nagy felelősségű munkakört. Ennek örülök, mert bár soha nem fogom beismerni (csak most egy picit :P ) megváltoztam és másképp látok most bizonyos dolgokat, mint ennek előtte. Kellett ez az idő és munka ahhoz, hogy megértsek pár apró, de igen fontos dolgot az életben. Nem fogom felsorolni mindent, de talán párat érdemes megemlíteni, ami mások számára is intő példa lehet:

• emberekkel való bánásmód
• talpraesettség (és én most jöttem rá hogy mennyire nem voltam az előtte) 
• odafigyelés (értsd mindenre) 
• illem és illendőség
• kérni és követelni ugyan annak tűnik, de még sem 
• Elfogadnak, nem jelenti, hogy szeretnek is

            És még sorolhatnék meg annyi apró, de állandó jelzőt, amit akár minden ember életéből kiragadhatnánk. De nem kell, hiszen majd ha eljön az ideje mindenki meg fogja őket tanulni a maga kárán vagy a saját bőrén. Aki már túl van rajta az most nagyot "hümment" és bólogat, hogy igen tényleg így van. Reméljük, többen vagyunk már bölcsebbek ilyen vagy hasonló tapasztalatokkal. 

            Ennyit a munkáról úgy is aki "engem olvas" szórakozni szeret és nem a munkával foglalkozni. Számomra a szórakozás általában valamilyen mozgásos tevékenység. Legyen szó sportról vagy táncos zenés kikapcsolódásról. Az utóbbiban van ritkábban részem, mert sem táncolni nem tudok sem olyan helyre nem mentem már jó ideje ahol hangosan lehet zenét hallgatni. Ha csak az autó nem a hangos zene hallgatás színtere. Sport terén van némi lemaradásom a súlyfelesleget látván magamon. A fókazsír nagyon hasznos ilyen hidegben, de télen úszógumit hordani annyira nem divatos. Régóta szórakoztat a labdarúgás hobby szinten, de versenyszerűen, ha a megye III.-at lehet versenynek tekinteni, de már mért ne lehetne. Csak koránt sem a Minden héten háború c. film ugrik be a megyei labdarúgásról senkinek.  Sok időt kihagytam ezzel is, mert most lesz egy éve, hogy ismét focizok és az ősszel vált nagyon részévé az életemnek mikor egyik kollégám csapatába is elkezdtem védeni a kaput az ellenfél bombáitól. Két csapat kétféle pálya kétféle játékstílus és megannyi különböző csapattárs. Igazán jellemformáló tud, lenni mikor közel 30 ember között lavírozol heti egyszer-kétszer állandóan. 
            Az egyik kis pálya más szabályok más felállás és folyamatos hajtás, de igazi egység összetartás és mindig ott van mindenki, aki kell vagy számít. Igaz jobban rá is érünk, vagy én nem tudom, de tényleg olyan az egész, mint egy nagycsalád és csak hálás lehetek, hogy befogadtak maguk közé, de ezt minden csapatra elmondhatnám ahol eddig megfordultam. 
            A nagy pálya más világ a keret is nagyobb a játékosok is más mentalitással bírnak és munka mellett, után még ilyen rossz időben is meg kell jelenni és helyt kell állni. Ritkán van ott mindenki és nehéz úgy a többieknek is, ha egy a csapatban stabil alap embernek számító egyén hiányzik, mert "hülyén hangzik" de ha látod, hogy mozog a másik edzésen még 10 év ismeretség és közös játék után is nyugodtabb, vagy ha látod magad mellett izzadni az edzésen. És igen, amíg a nagy pálya megköveteli úgymond az edzés munkát addig ez a kis pályán nem bevezetett dolog. Bár most szerencsénkre kaptunk egy lehetőséget a csapat szponzorától és van téli "edzőtáborunk" amit Téli Terem Bajnokságnak hívnak és remek felkészítés a holt szezonban arra, hogy lássuk egymást a pályán és ne mereven érkezzünk az első bajnoki meccsre.

            Lévén hogy a magánéletem most olyan kusza hogy nincs is így ezt a témát átugrom, és csak lazán elköszönök, mert erről maximum személyesen és csak 1-2 emberkével fogok beszélni.

Isten óvja a Királynőt

Puszi/Pacsi ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.