Üdvözletem a régi újaknak és annak aki még csak most olvas először.

Jól eltűntem az élet forgatagában, időközben az egyetemi pályafutásom is parkoló vágányra futott, az anyagi helyzetem stagnálni kezdett (ugyan olyan szegény maradtam mint voltam csak most már nem kell felvennem több diákhitelt :D ) a magánéletem is rendben van sőt talán az az egyetlen dolog az életemben ami a legjobb már 2,5 éve. Vannak azonban apróságok amiket sajnálgatok de túlélem hogy most nincs csak jó lenne ha mégis volna. Sok lesz a "ha" a bejegyzésben már előre érzem.

Mert HA még mindig a suliban lennék már ingem-gatyám ráment volna az életre, de lehet már a szakdolgozat következne és az államvizsga miatt aggódnék de ehhez az kellett volna hogy átmenjek harmadjára egy két dologból... (ezt én b@sztam el tudom), de mit lehet tenni elhíztam és korosodtam is a 18-20 évesek között lássuk be 22-24 évesen azért az ember ha nem is sokkal vénebb; ilyenkor ha nem mozogsz már úgy mint régen az nem feltétlen róható fel hibának. Akik meg tudják hogy mért is nézek már ki úgy ahogy és hogy mért nem vagyok már a sport mindennapi forgatagában benne azok meg is értik ezeket a sorokat.

De ez a múlt a diplomát már csak magam miatt szeretném megszerezni nem motivál más csak hogy bebizonyítsam magamnak hogy képes vagyok azt is bezsebelni. Tanítani már rég nem szeretnék ezt megutáltatták velem az egyetemen. Voltak akik motiváltak és voltak akik demotiváltak és elvették a maradék hitem az oktatás szépségét tekintve.

Hála égnek mostani munkám kapcsán azért van esélyem egy kicsit kapcsolódni az oktatás segítéséhez és így valamelyest a nem létező pályámon vagyok. Azonban kérdés hogy meddig jó ez így vagy meddig lehet csinálni ezt?!

Napi 10-15 órát dolgozom és közben ennek 70%-a vezetéssel teli, felelősséggel vagyok a munkámért és a cég minden tulajdonáért amivel a munkámat segítik. Bár minden ember aki valahol dolgozik megküzd ezen apróságokkal mert gondolom nem kezdi el kalapáccsal püfölni a 3 műszakos szalag munkás sem a gyártósort csak mégis érzek némi különbséget a kettő között. Talán kevesen tudják hogy mennyi munkahelyen fordultam már meg akár mint diák akár mint állandó dolgozó, de ezzel a "kihívással" még sehol nem találkoztam. Ha csak a céges autót nézem és azt hogy mennyi hülye van az utakon (köztük én is) akkor meg pláne érthető hogy milyen aggályaim lehetnek. Decemberben én is jártam az árokban az első havazások alkalmával szerencsés végkifejletnek köszönhetően sem én sem az autó nem sérültünk író nagy mázlim volt. De ki mondta volna hogy az élethez nem kell egy jó nagy adag szerencse is. Látván kollégáim mostani autóit akik az elmúlt szezonban törték össze az autót;magukat szerencsére nem; akkor azt kell mondjam egy oltári máker vagyok hozzájuk képest. Okom tehát nincs panaszra a munkámat tekintve lévén hogy nekem legalább van csak a kérdés felmerül hogy mennyi munkával mennyit keresel és megéri-e mikor a fizetésed a diákhiteled törlesztésére megy el.

Persze az is igaz hogy mindenkinek vannak személyes gondjai problémái és attól el kell venni aki panaszkodik, de félreértés ne essék ha panaszkodnék akkor ezt már többször hangoztattam volna én most csak "kibeszélem" magamból talán ezzel is oldva egyfajta belső feszültséget ami bennem van. Így könnyebb elmondani azt amiről lehet amúgy nem is beszélnék senkinek sem. Az élet apró örömei ebben a munkában is megvannak kapcsolatokat szerzek megismertem érdekesebbnél érdekesebb embereket és kicsit belelátok a nagy magyar helyzetben, amit őszintén megvallva SZAR. Abból kéne élnem amit eladok de lassan nem lesz kinek eladni vagy ha van is kinek nincs rá pénze. Szóval jól megszívtam.

Hogy legyen valami jó is az életben újra elkezdtem focizni talán még igazolok is és újra játszok aktívan. Öröm az ürömben de ez is mért jó csak viszi a pízt kell felszerelést frissíteni lévén hogy a régi mez, cipő, kesztyű avittas és hát enyhén szólva is elöregedtek az anyagok az állásban. A divat koránt sem érdekel főleg nem a sport terén mert mindegy milyen milyen cipő van rajtam jobban nem fogok tőle focizni de egy biztos biztonságosabb lesz a játékom magamra nézve ha lesz stopli a stoplis cipőm alján és nem esek/csúszok el egy kirúgásnál.

Ergó megint pénzt "kell" költenem csak nincs miből a DH központnak majd mondom hogy most felszerelésre kell a zseton nem a törlesztésre. Jön a kedvenc laikus kérdésem hogy akkor mi a pö...nek kell fociznom ha nem tudom finaszírozni de akkor kérdem én az ilyen ember minek eszik ha úgy is éhes lesz?

Jól van úgy látom sikerűt írnom egy nagy összefüggéstelen katyvaszt szóval most zárom soraimat. Köszönöm annak aki idáig eljutott és remélem nem vettem el a kedvét az élettől.

Puszi pacsi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.