Köszöntök minden kedves és kedvetlen érdeklődőt eme oldalon, és a visszatérő vendégeket pedig köszöntöm nagyon-nagy szeretettel. Megint eltelt x idő nem számoltam mióta nem írtam már magamról, de még mielőtt hosszú lenne, ez a bekezdés csapjunk is bele a lecsóba.

Hazaköltözésem óta elég vegyesen alakultak a dolgok érzelmi és gyakorlati területen egyaránt...! Részben köszönhetem magamnak és részben másoknak is. Valaki (vagy én, vagy más) megtette a kellő lépéseket, hogy hol jól, hol pedig cudar kellemetlenül érezzem magam. Nem fogok részletekbe menően ecsetelni semmit. Itt a nyár egyedül vagyok, mint a kisujjam meló az égben sehol nincs a ház körüli teendőket ellátom, de aztán minden kis, csip-csup, időm az unatkozásra megy el. Hála az égnek most már szép idő van és süt a nap ez kb. 100%-al javított a kedélyállapotomon, de mindez kevés ahhoz, hogy nagy fülig érő vigyorral menjek bárhova is. Annyi tervem és álmom volt erre a nyárra (bár szerintem ezzel nem vagyok egyedül) de sec-perc alatt váltak köddé és kilátástalan lett minden.

De vissza a valóságba és a jelenből élve és kiadva most magamból mindent. A semmittevés sokkal fárasztóbb, mint bármi. Hajnali 4-ig csak forgolódtam és nem tudtam aludni ennek eredménye kép délig az ágyban is maradtam utána gyorsan a kötelező rendrakás a lakásban a mosás berakása és a várva várt pillanat, amiért egyáltalán haza költöztem erre a nyárra MENTEM VISSZA KAJAKOZNI!!!!!!:D:D:D El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora dolog ez számomra és milyen érzés ez. Ami gondot és problémát felsoroltam az elején nah azok, mint egy szappanbuborék eltűntek, és mint ha nem is lennének vagy nem is lettek volna soha. Ilyen szabad és nyugodt (és persze irdatlan fáradt) már nagyon régen voltam. Most aki nem ismer joggal nevet ki és a laikusokat is megértem, de néha jobb, mint a sex ez az egész történet. Az tény hogy 2004 szeptemberében egy elég komoly szívbetegséget diagnosztizáltak nálam, de ez egyáltalán nem tántorított el attól, hogy idén nyáron visszaüljek a hajóba egy/több verseny erejéig. Ez egyelőre még tisztázatlan és az az egy is elég necces, mert sokat ingázok még Szombathely és Velence között. Ráadásul a verseny előtt 1 héttel még egy hét ereéig lent is maradok a második otthonomban. De ha másért nem hát a szép barna bőrszín miatt már tuti megéri lejárnom minden nap akár kétszer is evezni:P. Ne mellesleg pedig egy nagyon jó erősítő edzéssel is felér. Már csak a jó Istenben bízom és abban, hogy a szerencse sem hagy el. Gondolok most itt az egészségemre és a jó szereplésre egyaránt. Aki nem hitt bennem eddig az ezek után sem fog, aki pedig egy kicsit is velem van, az csak gondoljon majd rám (nem kérem, hogy jöjjön el, de ha van, kedve szívesen látom azt, akit érdekel) június 26-27-én, én biztos ott leszek, az eredményről nem merek és nem is akarok nyilatkozni. Ha utolsónak is érek be (erre van a legnagyobb esély) akkor sem leszek csalódott, mert tudom, hogy az edzés munkám és a lehetőség kárpótol majd mindezért. Ma így 6 év után sikerült a hajóban maradni (ez számomra önmagában teljesítmény) de hogy a 15 éves gyerek hogy állva hagyott nah az nem volt egyszerű... Bár azért dagadt a mellem a rajtban még mindig megvertem tehát van még remény...

Maradjon is ez a zárszó, mert ez olyan kedves emlék, hogy mosolyt csal az arcomra:)

Legyetek jók lányoknak, puszi fiúknak pacsi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.